The Legend

Ismertető:

Mai összefoglalóm is egyik nagy kedvenc filmemről szól, bár azt bevallom azért, hogy el kellett telnie azóta hosszú időnek, hogy újra megnézzem és a kedvenc kategóriába soroljam. Először ugyanis 2013-ban láttam és akkor voltak olyan részek benne, amik számomra eléggé durvák voltak, de alapból már akkor is tetszett a sorozat. 2007-ben készítették, 24 részes, nagyon sikeres volt, Japánban és Koreában is.

A történet, magával a legendával indul, ami egészen az emberiség kezdetére nyúlik, amikor is még törzsekben éltek az emberek, két nagyobb törzs, a Tigris és a Medve törzs voltak az uralkodóak. A Tigris, nem ismert kegyelmet,mindenkit elpusztítottak és világuralomra törtek, vezetőjük pedig a kemény női harcos, Kajin, aki a tűz erejét birtokolta. A medve törzs vezetője Seoh pedig nem akarta tovább folytatni az esztelen öldöklést és háborúzást, sajnálta az embereket, akik meghaltak. A Mennyek fia, Hwangwoong úr, aki megakarta állítani Kajin törzsét, elvette tőle a tűz erejét, egy drágakőbe zárta és Seoh-nak adta, a Medve törzs vezetőjének. A lány, nemcsak a tűz erejét, de a nagyúr szívét is elnyerte és nemsokára már a gyermekét várta Hwangwoong-nak. A nagyúr, amikor elvette a tűz erejét Kajintól, a három őselemből létrehozta a béke őrzőit, a Fehér tigrist, a Teknős kígyót és a Kék sárkányt.

Kajin-t, aki belehalt volna a csatában szerzett sérülésébe a nagyúr meggyógyította és a harcos amazon beleszeretett, így amikor megtudta, hogy Seoh tőle vár gyermeket, megtámadták őket és az akkor született babát elrabolva anyjától, egy hatalmas szakadék peremén állva, le is dobta a gyereket, de a nagyúr megmentette a kisfiát. Seoh azonban ezt már nem láthatta, mert haragja miatt, a tűz ereje átvette az uralmat felette és már nem tudta visszafogni a mindent elpusztító tűzsárkányt. A nagyúr ekkor előhívta a három őrzőt, de ők sem tudták a Fekete Főnixet elpusztítani, így a nagyúrnak kellett a mennyei íjjal lelőnie, Kajin pedig öngyilkos lett. Mivel szerelmét kellett megölnie, Hwangwoong nagyon szomorú volt, az őrzőket bezárta négy jelképbe, amit az emberekre hagyott. Elmondta, hogy az őrzők akkor támadnak fel újra, ha az igazi Joosin király megszületik, amikor a Joosin csillag felragyog az égen. Amikor aztán, kétezer év elteltével felragyog a Joosin csillag az égen, nem is csak egy, de két fiúgyermek születik, már csak az a kérdés, melyik az igazi király?

Az egyik herceg, Daemdook, másik pedig unokatestvére, Ho Gae herceg, akinek anyja, mindent elkövet, hogy fiát tekintsék az igazi Jooshin királynak. Amikor pedig a király megbetegszik és magához hívatja a vidéken nevelkedő, 15 éves Daemdook herceget és apját, elismeri az egész palota előtt a haldokló uralkodó, hogy tudja, hogy a mennyek akarata szerint Daemdook az igazi király. A trónra, így Daemdook herceg apját ülteti, mivel még nem uralkodhat egyedül, ezért Ho Gae herceg anyja, lázadásra buzdítja férjét, de mivel az nem hajlandó erre, ezért arra a lépésre szánja el magát, hogy a királyi gyógyítóval akarja megmérgeztetni az uralkodót.

A lassan ölő méreg tüneteit, a fiatal Daemdook herceg felfedezi és Ki Ha, a sámánnak tanuló lány segítségével apjának ellenszert adnak a méreg ellen. Az árulást azonban lebuktatja és a királyi gyógyítót lefejezteti, a fejet pedig elviszi, Ho Gae anyjának, a mérget tartalmazó üveggel együtt. A herceg választás elé állítja unokatestvére anyját, vagy elismeri, hogy részt vett a merényletben, vagy fiát, Ho Gae-t sem kíméli. Amikor a nő megissza a mérget és fia szemeláttára meghal, Ho Gae bosszút fogad Daemdook ellen és örökre ellenségévé válik. A harc a királyságért egyre inkább eldurvul és mire felnőnek mindketten, valóban teljesen szembefordulnak egymással, a jelképek őrzői pedig tudják, hogy itt az idő, amikor végleg elválik, hogy ki az igazi Jooshin király.

A sorozat első pár része gyakorlatilag egy bevezető ebbe a mesébe, érdekesség, hogy a rendezője ugyanaz, aki később a Faith-t is rendezte. Minden résszel egyre izgalmasabb és látványosabb, Daemdook herceg pedig nagyon szerethető karakter.
A fantasy kedvelőknek kötelező sorozat, szerintem.