MOZI 2018 - I.

A koreai filmipar megállás nélkül önti magából az alkotásokat (melyiket több, melyiket kevesebb siker kísér), így a mozirajongók folyamatosan dúskálhatnak a választékban. Azonban míg a tavalyi év filmjeinek témaválasztása viszonylag szűk skálán mozgott (többnyire hazai politikai, japán megszállás, plusz néhány üdítő kivétel), ilyen szempontból a 2018-as év jóval gazdagabbnak ígérkezik. Szerencsére!   

Úgy tűnik, az alkotók 2018-ban sokféle, változatos témához nyúlnak, noha most is lesz egy sor olyan film, ami manga-adaptáció, regényfeldolgozás, vagy valaminek az újragombolása. Viszont olyan témákkal szélesedik a paletta,mint pl. a két Korea közötti kapcsolat („InRang”), a fantazi („Along With The Gods2.”), a kábítószer biznisz („DrugKing”), a tőzsde ügyletek („Sovereign Default”), a történelem („Ansi Fortress”), továbbra is lesz zombi-mozi, történelmi sztoriba („Outbreak”), vagy éppen komikus bundába bújtatva („Strange Family), és persze a romantika sem marad ki, az ügyészekről nem is beszélve.

 

Mi a menő jelenleg a mozikban?

 
Detective K: The Secret of the Living Dead
 

Szögezzük le, hazai gyártású filmekről esik szó, az amerikai, stb. kasszasikereknek tartott dolgokat most kihagyjuk.

Februárban a koreai mozikat három olyan film uralta, amelyek három különböző témával foglalkoztak, nos, ez is csak azt támasztja alá, hogy nagy igény van a színes választékra.

Legtöbben (2 és fél millióan) a legendás csoszoni nyomozó legújabb, azaz immár a harmadik komikus kalandjára voltak kíváncsiak, a címe: „Detective K: The Secret of the Living Dead” (bemutató: február 8.) Igaz, előtte sokan fanyalogtak, hogy hogyan is lehet lehúzni három bőrt egy rókáról, de úgy tűnik K nyomozó a róla szóló harmadik filmben is nagy kedvenc és elég sok bőre van. És mert a film humoros, mert zombis, mert kikapcsol, és mert egyszerű a vonalvezetése. No, és mert a csoszoni nyomozó bajsza még mindig üdítően kackiás!  

 

Golden Slumber

A második legnézettebb film februárban egy bűnügyi-akciófilm volt, aminek főszerepében nem mást, mint a dögös és szupertehetséges Kang Dong-wont láthatjuk viszont– végre! Ez pedig a „Golden Slumber” (bemutató: február 14., nézőszám: másfél millió – eddig!)

Főhősünk csomagkézbesítő, egy hétköznapi kisember, aki rosszkor van rossz helyen régi cimborájával együtt: a közvetlen közelükben lesz robbantásos merénylet áldozata Dél-Korea elnök-jelöltje. A cimbora ott a helyszínen öngyilkosságot követ el, főhősünk rosszul dönt: menekülőre fogja, amivel persze azonnal gyanúba keveri magát, és egy szempillantás alatt üldözött vaddá válik. Ráébred, hogy kegyetlen összeesküvés áldozta…

 

Keys to the Heart

A harmadik helyet februárban Lee Byung-hun (van, aki e nevet nem ismeri?) szívmelengető filmje foglalja el. A „Keys to the Heart”c. filmet január 17-én mutatták be, eddig 3 és fél millió néző volt rá kíváncsi. A film újabb lehetőség volt Lee számára, hogy sokoldalú tehetségét megcsillogtassa, és ő élt is a lehetőséggel, méghozzá ismét kiválóan. A valaha menő váltósúlyú bokszoló lecsúszik, mára már csak más bunyósok futtatásával és bóvli bokszszerkók utcai árusításával foglalkozik. 17 év után véletlenül összefut az utcán az anyjával, és mivel fedélre van szüksége a feje fölé, odaköltözik. Az élet nem könnyű, ráadásul mostohatestvére is akadt időközben, aki autista, a világ legjobb rámenjét főzi, videójátékokban verhetetlen és gyönyörűen zongorázik. Ezzel azonban csak még jobban idegesíti mostohabátyját, aki előtt ott a lehetőség, hogy rájöjjön: nem csak az erőseknek és erőszakosaknak áll a világ, és hogy a ring sikere nem azonos a szív boldogságával.  

 

Heung-boo: The Revolutionist

Kim Joo-hyuk a tudós nemes néptanító szerepében, az utolsóban...

Az a kb. félmillió ember, aki jegyet vett erre a Joseon-ban játszódó, február 14-én bemutatott történelmi filmre, bizonyára elszoruló szívvel ült be a nézőtérre. Ez ugyanis a tavaly októberében tragikus autóbalesetben elhunyt Kim Joo-hyuk utolsó filmszerepe…  

A címszereplő Heung-boo (Jung Woo alakításában) híressé vált regények írója a Joseon-korban, aki az országban vándorolva ír élményeiről, miközben elveszett bátyját kutatja. Véletlenül összefut egy művelt, jószándékú, nagyon művelt nemesemberrel Jo Hyukkal (ez Kim Joo-hyuk szerepe), aki pénzét és idejét nem kímélve a szegénysorsúak felemelésén fáradozik, és Heung-boo is rengeteget tanul tőle.

Jun Jin-young a gonosz testvér szerepében

A szereplőválasztás már eddig is telitalálat, és ami még ezt még (szerintem) megkoronázza, az az egyik legnagyobb kedvencem, Jung Jin-young, aki Jo Hyuk bátyját, Jo Hang-rit alakítja. Hang-ri totális ellentéte öccsének, hataloméhes és törekvő. Amikor regényírónk könyvet ír a Jo testvérekről, és a könyv Joseon-szerte híressé válik, Hang-ri úgy látja,  hogy a népszerűséget kihasználva itt az ideje, hogy lépjen, és magához ragadja a hatalmat..     

A forgatókönyv alapja egy valós, a Joseon-korban íródott regény, amelynek szerzője ismeretlen.

 

The Princess and the Matchmaker

Nagy sikernek ígérkezik egy másik, február 28-án bemutatott történelmi film is, amire már az első napon 180 ezer néző volt kíváncsi! A „The Princess and the Matchmaker” jóval könnyedebb hangvételű, szinte meseszerű történet Songhwa hercegnőről (Shim Eun-kyung) és az udvarba rendelt híres kerítő jósról, Doyoon-ról (Lee Sung-ki), akinek szinte már a szeme sem áll jól, de a szakmáját komolyan veszi.

A mese pedig így szól: Az országot hosszantartó éhínség sújtja, és ki ne tudná, hogy ebben a kozmikus gonosz erők keze van, amin csakis a hercegnő gondosan megtervezett házassága segíthet. A király felséges színe elé rendeli birodalma leghíresebb jövendőmondóját, Doyoont, hogy válassza ki a hercegnő számára a neki rendelt férfit. Nosza, jönnek is sorban a vonzónál vonzóbb nemesi sarjak,  hogy meghódítsák a hercegkisasszonyt. Úgy tűnik azonban, hogy a kerítő igencsak magasra rakta a lécet, úgy véli senki sem passzol igazán Songhwához. Mitöbb, a hercegnő elhatározza, hogy maga jár utána a jelölteknek és az éj leple alatt kiszökik a palotából… A kerítő azonban utána oson, mert ő ugye, komolyan veszi a feladatot…Remek szórakozást ígérő, üdítő film ez, amelyről az ember jókedvűen jön ki a moziból.

Nem úgy, mint az ebben a részben utolsónak bemutatott, hatalmas durranásnak beharangozott filmről…

 

Psychokinesis

Nos, ez az a „fekete komédiának” beharangozott film, amivel Yeon Sang-ho rendezőnek sikerült kifogni egy hatalmas buktát (szerintem), ami nagy meglepetés, ha előző filmjének („Train to Busan”) óriási sikerét vesszük. Ugye emlékszünk, hogy csak Koreában közel 12 millióan látták? Új filmje azonban sem nem elég fekete, komédiának meg sajnos a legjobb jóakarattal sem tudjuk nevezni.

A film arról szól, hogy Suk-hun (Ryu Seung-ryong alakításában) egy bankban dolgozó biztonsági őr, egy napon felfedezi, hogy pszichogenetikai képességekkel rendelkezik, és puszta akaratátvitellel tárgyakat tud mozgatni. Külön él családjától, ám egy napon felhívja a lánya, akinek az egyik piacon van egy kis csirkesütödéje, de a maffia irányítása alatt álló építőipari vállalat el akarja űzni őt is, meg az összes piacos pereputtyot, mivel ugye, építkeznének…Hogy tud-e Suk-hun segíteni a bajon? Nem vagyunk biztosak benne, hogy értjük a megoldást. A legtöbb kritika a zavaros tartalomra hivatkozik, de szerintem a legnagyobb zűrt a műfajok totális összekuszálása jelenti, ami az előzővel együtt csak bukfenchez vezethetett.

Jó lenne megtudni, hogy miért keverte bele a rendező a 2009-es, Yongsan-kerületi, valóban megtörtént tragikus eseményt, ahol a rendőrök összecsaptak az átépítések ellen tüntetőkkel. Mint tudjuk, a szörnyű esemény öt tüntető és egy rendőr halálával végződött. Szóval, a néző, aki a beharangozó alapján kacagni ült be egy fantazi-vígjátékra, koppant egy nagyot és arcára fagyott a zavart mosoly. S ha már ilyen csavart vesz a történet, akkor a továbbiakban miért repkednek, lebegnek a dolgok és az emberek, mintha egy űrhajóban lennének, és keverednek muris szituációkba? Vagyis csak keverednének, mert már mi nem tudunk nevetni, csak zavartan markolászni a kényelmes fotelünk karfáját, és várni, hogy mikor jöhetünk ki a moziból végre. Bizony igaz: a 12 millió dolláros költségvetésű filmet január vége óta még egy millióan sem nézték meg, pedig az első napon még rekordmennyiségű, 260 ezer jegy kelt el…

Végezetül egy igencsak találó nézői vélemény: „Ha nekem ilyen szuperhatalmam lenne, akkor az összes, erre a mozira igyekvő embert visszafordítanám félúton…”     

// 2018. március 1.//

 

Szerző:

Érzéki Korea