Gyereknap Csoszonban

 

Korea egyik legnépszerűbb ünnepe –legalábbis a koreai gyerekek és szüleik körében – a Gyereknap. Még a tinédzserek is, akik általában már nem örülnek neki, ha gyereknek szólítják őket, szóval ilyenkor még ők is elég érthető módon hívják fel magukra felmenőik figyelmét, és emlékeztetik őket arra, hogy ezen a napon bizony nekik jár, ami jár –leginkább pénz, vagy drága ajándék formájában.

 

De mikortól is ünnepelik a gyerekeket Koreában? Egész biztosat a nagyon régi időkről nem tudunk, de pont ennek próbálunk meg utánajárni. Bang Jeonghwan 1923-ban a szülőkhöz írott nyílt levelében arra szólítja fel a felnőtteket, „tisztelettel és kiabálás nélkül szóljanak gyerekeikhez”, hiszen ők a jövő, és bennük van a haza minden reménysége.  Ezt írja még: „Azok a gyerekek, akikkel agresszíven bánnak, akiket kinevetnek, kigúnyolnak, lenézik a szüleik, olyan felnőtté fognak válni, akik mindezért „cserébe” maguk is tiszteletlenek és agresszívek lesznek. Kiemelkedő pedagógiai intelmei és előrelátása miatt Bang Jeonghwant tartják a Gyereknap hagyományának megteremtőjének Koreában, de valóban így kezdődött volna?  

Nos, ha jobban megvakargatjuk a régi dokumentumokat, akkor mást is találunk itt bőven!         

A Késő Csoszon-korban, az 1890-es évek végén, a fővárosban, Szöulban állomásozó brit Legátus egyik tagja Christopher Thomas Gardner a következőket írta jelentésében:

Gyereknap a 30-as években

„Május elején az utcai árudákat és piacokat gyerekjátékok árasztják el, és amikor eljön a nap, rengeteg kisgyerek özönlik mindenfelé, vadonatúj, hófehér, vagy színes ruhácskáikban ugrándoznak, új játékaikkal játszadoznak. De ünneplőbe öltöznek az őket kísérő, kizárólag patyolatfehér gyolcsból készült hanbokokat viselő apák, vagy nagyapák is, van úgy hogy mindketten eljönnek. Érdekesség számomra, hogy az ilyen tömeges ünnep alkalmával az anyák, nővérek, szóval általában a nők nem láthatók az ilyen majálisokon. Hihetetlen, mesébe illő látványt és élményt nyújt a hófehér ruhák és a háttérként szolgáló, különös formájú, komor, sötétzöldben pompázó hegyek kontrasztja. Érdekes, nagyon érdekes világ ez itt, úgy tűnik, hogy noha meglehetősen szigorúan nevelik a gyerekeket, nagyon szeretik őket és büszkék rájuk. Ez a látvány még a nagy mesemondó, gyerekbolond Andersen szívét is megmelengetné ”   

Az is igaz, hogy az általánosságban nagy szegénységben élő Koreában igencsak szegényes volt a játékgyártás is, de azért még a rossz körülmények közt élők gyerekei is kaptak házilag fabrikált, egyszerű játékot, rizssüteményt ilyenkor, a gazdagabb sarjaknak pedig Japánból, vagy Kínából hozatták be a drágább játékszereket.   Az azonban egészen biztos volt, hogy legalább ezen a napon a legnyomorúságosabb viskóban élő családokban is igazából jól lakhattak a gyerekek, még ha szüleik ilyenkor megvonták saját szájuktól a falatot.

     

Forrás: Robert Neff cikke, Korea Times

 

// 2018. május 8.//