Hajrá Waikiki!

(Helyzetkép a JTBC új sorozatáról) 

A sorozat eredeti címe valami furán hangzó nyelven így szól: „Eulachacha (으라차차, ülácsácsá) Waikiki”, ahol az első szó a koreai kb. biztatás, lelkesedés, üdvözlés kifejezése, míg Waikiki ugye a Hawai szigetek egyik legmenőbb tengerparti paradicsoma. Így aztán a JTBC csatorna új, 16-részes soriját többféle címen is fellelhetitek (pl. Go go Waikiki, vagy Welcome to Waikiki), és komolyan mondom, akár így, akár úgy de tegyetek egy próbát vele! Hogy miért? Íme, néhány érv, ami az első pár epizód után eszembe jut: friss, pergős, eredeti gegek, sírunk-nevetünk pillanatok egymásutánja, csattanós, találó és kalapdobálóan humoros pillanatfelvételek az útjukat kereső koreai fiatalok mindennapi életéből, és néhány nagyon megkapó színészi teljesítmény (Oh, csak remélem, hogy az alkotók nem veszejtik el ezt az utat…)

Miről szól? 

Három fiatalember, egy színész egy rendező, és egy forgatókönyvíró arról álmodik, hogy egyszer a hazai, sőt, a nemzetközi filmipar legnagyobbjai közé kerülnek. Ám ebben a műfajban Koreában hatalmas túlkínálat van, és emiatt vagy eszeveszett tehetség, vagy ennek megmutatásához szerencse, vagy éppen némi hátszél szükséges, no és sokszor persze pénz is. Szóval hőseink egyelőre pénzt akarnak keresni, s ezért „Waikiki” néven egy vendégházat nyitnak Szöulban, és eközben minden lehetőséget megragadnak, hogy beljebb legyenek a szakmában.

Hah! Csak hát eléggé lúzerek, egy csomó galibába keverednek, olyan banánhéjakon hasalnak el, persze kissé eltúlzott formában, amivel minden átlagos koreai szembetalálkozhat nap mint nap. Az alkotók (mint ahogy az Élet) fantáziája eddig kimeríthetetlen, így térdünket csapkodva, néha könnycseppeket morzsolva, de többnyire visítva a röhögéstől szurkolhatunk nekik. No persze a lányok sem hiányozhatnak a buliból és az életükből, mint ahogy azok a társadalmat manapság égető problémák finom érintése sem, mint pl. az egyedülálló fiatal anyák, a keserves társ- és álláskeresés, a férfi főnök „nyomulása”, vagy éppen a kezdő, még névtelen színészek szívatása.  

 

A szereplők:

"A RENDEZŐ"

Kang Dong-ju maga a „peches koreai rendező” megtestesítője (Kim Jung-hyun alakításában, ami még nem teljesen győzött meg…). Viszont a karaktere izgalmas, aki arról álmodik, hogy híres filmrendező lesz, sőt egyenesen ő lesz a következő Bong Joon-ho! Igen ám, de tudományát egyelőre csak a könyvekből szedi össze, tapasztalata a zéróhoz konvergál, amibe belekezd, az balul üt ki, ezért kissé enervált, viszont cinikus, és ő a „főnök”.

Szakítása modell barátnőjével már önmagában egy egész drámára való, de, hogy lehet szépen is búcsúzni, azt azért tőle láthatjuk… és kell egy papírzsepi, ha nem kettő. Ja? Hogy lágyszíve van? Hát… azért néha elég jól titkolja, de mi átlátunk rajta. (egyik kedvenc jelenetem vele eddig, amikor a 100 napos kisbabát úgy akarja nevetésre fakasztani, mint Diego, a „Jégkorszak” hírhedt kardfogú tigrise :-)))))

"A SZÍNÉSZ"

Eddig a legkedvesebb figurám a Lee Yi-kyung által alakított Joon-ki (aki következetesen Lee Joon-ki-nek nevezi magát, - hihihi-), de előfordul, hogy tükörbe nézve egyenesen Gong Yoo-nak látja a saját visszavigyorgó képét, valljuk be, az amúgy egy elég helyes pofit. Nnaa, igen. Joon-ki ugyanis színész. Pimasz, gátlástalan, csavaroseszű – bár nem eléggé. Így aztán rendre galibába keveredik, sőt azt a barátai nyakába is belezúdítja.

... ez a helyzet menthetetlen....

Apja A-listás híres színész, akinek ugyan nyomdokaiba szeretne lépni, egyelőre azonban ott tart, hogy farmernadrágot reklámoz eléggé formás fenekén, ami persze kettéhasad, és kivillan a drámai szerepekre érdemes ifjú művész rózsaszín alsógatyája. Az úszó statiszta-szerep kedvéért teljes testfelületű szőrtelenítési akciónál szem nem marad szárazon a röhögéstől, a nevezetes puszi jelenetet már nem is említem… Kész!

Ó, csak így tovább Joon-ki!  

   

"A FORGATÓKÖNYVÍRÓ"

Hogy is lehetne teljes ez a „családias album” egy nagyreményű forgatókönyvíró nélkül? Bong Doo-sik (Son Seung-won eddig meggyőző alakításában) a tipikus „alamuszi macska nagyot ugrik, egeret fog” esete, aki egy munkanélküli, jobb sorsra érdemes író alakját hozza elénk. Álma, hogy világhírűvé vált filmek világhírű forgatókönyvírója legyen, ám eleddig csak részmunkaidős állásokra futotta, vagy néha bóvli szövegeket ír bóvli reklámokhoz. Ahhoz képest, hogy forgatókönyvírónak készül, úgy tűnik, hogy színész barátunkhoz képest kevésbé gazdag a fantáziája. Viszont érzékeny alkat, hatalmas empátiával és szívvel bír, kevésbé robbanékony, mint cimborái, és ha szorul a kapca, igencsak ravaszdi.   

Seo-jin, aki borotválkozik

Természetesen a lányok sem maradhatnak ki hőseink életéből, így a számomra igen szimpatikus Seo-jin sem (Go Won-hee alakításában), aki szkeptikus rendező hősünk húga, s szintén a Waikiki vendégház személyzetét képezi a fiúkkal együtt. A karaktere engem eddig elragadott, hol csíp, hol rúg, hol pedig elolvad a vajszíve, de sohasem affektál, hisztizik úgy, ahogy azt látni szoktuk itt-ott, sorozatokban, és igen-igen, a valós életben is! Nagyon szeretne riporter lenni valamelyik jobb újságnál, de van tartása például egy „mee-too” szituban, aminek pedig nem is ő az alanya, hanem a vele együtt interjúzó lány. Hú, nagyon figyelemre méltó momentum, hogy végül az a lány a nyomulós főnök védelmére kel…. szóval ez tán azt jelentené, hogy 50%-a a nőknek nem bánja az ilyesmit, s ezzel egyúttal el is kényelmesíti és bátorítja a férfiakat???  

   

Min Soo-a, aki bébistől belecsöppen...

Gyanítom, hogy Min Soo-a (Lee Joo-woo alakítja) figurája lesz itt a női „lead”, aki szomorú körülmények közül, egy tündéri kisbabával, idecsöppent leányanya.  Egyelőre még nem tudta magát teljesen megszerettetni velem, tényleg sokat csetlik-botlik, néha indokolatlanul naiv fogásokkal operál a sorozat rendezője, (vagy írója) az ő esetében. Azt hiszem, ezt a karaktert kicsit túltolták, de az is lehet, hogy az egyébként helyes Lee Joo-woo még nem találja a szerepet.

Azt tudom biztosan, hogy folytatni fogom a 16-részes sorozatot, mert szórakoztat, megnevettet, sőt, bogarat is képes a fülembe ültetni, és egyelőre nem csúszott át a komédia-bóvli kategóriába. Mert friss, szellemes és eredeti – eddig. Szurkolok nektek, hajrá Waikiki!   

 

// 2018. február 18. //