TAGO - a dobosbanda

Dobolunk, hogy fény legyen a Világon

Aki volt olyan szerencsés, hogy ott tombolhatott az idei Koreai Kulturális Fesztivál zárókoncertjén szeptember 22-én, elvarázsolva és közel a totális extázishoz egy álló órán át, az talán szívesen olvassa ezeket a sorokat. Ez az igencsak különleges koreai  dobosformáció általában nem sok információt fed fel magáról, azt azonban mindenki tudja, hogy Korea legfontosabb kulturális nagykövetei közé tartoznak, és mára immár kontinenseken átívelő világhírnévre tettek szert.

2017-ben egy vadonatúj műsort állítottak össze, ezzel járják mostanában a világot, Budapestre is egy európai turné során, egyenesen Frankfurtból érkeztek. A koreai kultúra rajongói tudják, hogy a különböző ütőshangszerek milyen fontos és jellegzetes szerepet kapnak a Távol-Kelet népeinek kultúrájában, amely több ezer évre nyúlik vissza, és mélyen, kitörölhetetlenül a vérükbe ivódott.

Bizonyára közületek is sokan láttak, hallottak már elsöprő erejű, hagyományos koreai dobos produkciókat, a Tago azonban valami egészen más és különleges élményt nyújt. A tradicionális elemeket a legmodernebbekkel vegyítik, nem csak dobolnak, mint az eszeveszetten gyorskezű, extázisba esetett ördögök, de táncolnak is, méghozzá minden apró mozdulatukban akrobatikus ügyességgel, mely mozdulatsorokkal egyúttal a jellegzetes koreai harcművészeteket is megidézik.

A Tago egyik legrégebbi tagja és frontembere, Kim Siwon az alábbiakban osztotta meg egy interjúban személyes érzéseit és gondolatatit a dobolásról és az együttesről.

„A koreai dob nagyon fontos alkotóeleme népünk tradicionális muzsikájának, legyen az népzene, vagy éppen királyi udvari zene. A dobzene és a dobolás kultúrája évszázadokon át, nemzedékről nemzedékre öröklődött  nálunk, ma is így van ez, és nagyon-nagyon mélyen belénk ivódott. A dobolás ilyen jelentős és lényegi jelenléte és szerepe a nyugati zenélésben nem jellemző, talán ezért is tudunk ilyen nagy hatást elérni.

A zenét, amit mi játszunk semmi másnak, mint őseink hagyománytiszteletének köszönhetjük, azoknak a névtelen muzsikusoknak, akik ezt átörökítették számunkra történelmünk több mint 5 ezer éve alatt. Mondhatni, minket csak elvarázsolt, és csupán csak tovább akarjuk vinni ezt a hihetetlen kincset. Fiatalok vagyunk, és jól látjuk, hogy a korunkbeliek többségét nem túlságosan vonzza a hagyományos zene sehol a világon, avittnak tartják, mért lenne ez máshogy Koreában, és tényleg, végül is ezzel nincs semmi baj.

Mégis van egy jelentős fiatal koreai zenészréteg, aki arra tette fel az életét, hogy megpróbálja megőrizni, s kicsit kisminkelni, ha úgy tetszik, "farmerbe öltöztetni" a tradicionális zenéket és táncokat, hogy az ifjú generáció se feledje soha a gyökereit. Mert hiszen ezért vagyunk azok, akik vagyunk. Koreaiak, akik itt élünk ezen a félszigeten több ezer éve és őrizzük identitásunkat. Mert ez a dolgunk. És ez a dolgunk nekünk is, mint muzsikusoknak, hogy a magunk hangján és eszközeivel úgy éljünk és zenéljünk a globalizált világban, hogy egyben Cerberusként őrizzük a múltunkat.   

Ami engem illet, 12 éves korom óta zenélek és dobolok és el sem tudom képzelni nélküle az életemet, de az az igazság, hogy mi mind ilyen őrültek (mad) vagyunk.

Például az egyik márkanevünk a MAD, ami a MAn és a Drum (férfi és dob) mozaikszava és angolul „őrültet” jelent! Igen, mind őrültek vagyunk egy kicsit, de persze a szó jó értelmében véve!

Azt szeretnénk, hogy a külföldi közönség, akik előtt fellépünk, minél több oldalról ismerje meg a hazánkat, Koreát.  Alig több mint 10-15 éve az emberek azt sem tudták, hogy ez az ország a világon van, a hallyu sokat segített, hogy kibújjunk a remeteségből, és ebbe a folyamatba szálltunk be mi is. Klasszikus és hagyományos zenét tanultunk, táncolunk régi módon és „modernül”, és folyamatosan képezzük harcművészeti tudásunkat is. Azt mondják, hogy a zenénk és a műsorunk intenzív, sodró, ütős, és szexi, és nagyon-nagyon koreai.

Nem tudom, de ha csak az utóbbi igaz, már mi akkor is sínen vagyunk. Mi csak dobolni akarunk, hogy fényt hozzunk a Világnak. A többi csak ráadás  ^^

// 2018. szeptember 28.//
 
Forrás: Female First UK