Tévhitek és igazságok a koreaiakról

Az ember gyarló és persze, tele van előítéletetekkel. Ez nem bűn, csak berögzült, sok generáción át örökített hiedelem, aminek vagy van alapja, vagy nincs. Így születnek meg a városi legendák egy-egy nemzetről, szokásaikról, és így van ezzel a világ Koreával kapcsolatban is. Nos, vegyünk csak szemügyre elsőnek öt ilyen „mítoszt”, amit (ki tudja miért) szeretnek a koreai emberekre, vagy az országra ráragasztani. 

1.hiedelem: a koreaiak genetikailag vékonyak

Igaz, ami igaz, Dél-Koreában az egyik legalacsonyabb az elhízási ráta az egész világon, de az az  általánosan elfogadott hit, hogy nagy szerencséjükre ez genetikailag kódolt lehet, bizony hogy óriási tévhit. Ahogy az előre elkészített ételek és a gyorsétkezdék termékei fogyasztása nő az országban, úgy látszik egyre jobban, hogy az ő derék- és farbőségük sem immunis a szénhidrátkalóriák támadásával szemben.

Ehelyett azonban mással vannak megáldva, mégpedig a helyi sajátos diétát biztosító egészséges táplálékokkal, amit ráadásul kis mennyiségben fogyasztanak. Általában.

Van még egy igen fontos tényező, ez pedig a nagyon sajátságos koreai hiúság. Legyen az nő, férfi, tinikorú, avagy tiszteletreméltó korban lévő, szinte már kínos gondossággal ügyel a formájára, arcbőrére, általános megjelenésére. Nagyon sokat számít a küllem, ami talán valóban abból az ősi génekbe táplált igényből fakad, amit egy szóval HARMÓNIÁNAK nevezhetünk.

2.hiedelem: a koreaiak nem bírják az alkoholt

Dehogynem! Bírják, nem is akárhogy. Csak a legtöbb koreai kipirosodik alkoholfogyasztás közben, és persze máris szárnyra kelt a városi legenda, hogy könnyen kipurcannak. Az igazság ezzel szemben az, hogy nem megy az olyan könnyen, csak sok-sok alkoholfogyasztással, amiből viszont tényleg nincs hiány.

Túl az emésztőszervi kapacitásokon, meglehetősen masszív ivászati kultúra honol Koreában, legyen az soju, sör, vagy éppen makkoli (koreai rizsbor) - folyik, mint a homok. A meztelen igazság az bizony az, hogy Korea az egy főre jutó alkoholfogyasztásban veri a világmezőnyt, le vannak körözve az oroszok, a finnek, az ukránok, hogy az amerikaiakról ne is beszéljünk.  

A Koreai Szeszipari Egyesület és az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint minden áldott éjszaka kb. 6 millió ember torkán majd’ 20 millió üveg szesz gördül le. Ráadásul a koreaiak nagy előszeretettel játsszák az ún. „ivászati játékokat”, a közös vállalati- szeszfogyasztási összeröffenések a kapcsolatok építését, megerősítését hivatottak szolgálni – szinte intézményesített formában.  

3. hiedelem: a koreaiak soha nem mutatják ki az érzelmeiket

Ez így biztos, hogy nem igaz. Akkor mégis miből táplálkozik ez a városi legenda? Bizony, egy tényből, ami nem más, hogy valóban nehéz rajtuk kiigazodni a gondolataikban olvasni meg pláne. Bámulatos manőverezők, hogy ne mondjuk „megtévesztőek” tudnak lenni. Viszont az is igaz, hogy Ázsia-szerte nem találhatunk még egy olyan expresszív és szenvedélyes nemzetet, mint éppen a koreaiak.

Igaz viszont, hogy a kíváncsi külföldi szeme nagyon sokszor rezzenéstelen, kőarccal találkozik és szemkontaktust sem mindig sikerül teremteni.

Noha náluk tényleg jóval kevesebb a testi kontaktus (ölelés, puszilkozás nyílt színen kizárva), érdekesség, hogy gyakran látni nőket kézen fogva sétálni az utcán, és ezen semmi somolyogni való nincs, nem leány szerelmespár sétál az orrunk előtt, hanem a legjobb cimborák. (Előbbiek tudniillik valóban elrejtik magukat a külvilág szeme elől) 

Van azonban szavak nélküli kommunikáció, amit nem árt megtanulnunk, ha olvasni akarunk egy koreai érzelmeiben. Ez persze nem egyszerű és hosszas tanulmányozást igényel. Van néhány közismert kommunikációs eszköz, mint pl. a leves tésztájának hangos szürcsölése, ami azt jelenti, hogy jót főztünk, de akkor is kihúzhatjuk magunkat, ha hangos csámcsogás kíséri a falatozást. Amikor egy férfi a csuklódnál fogva „ráncigál”, akkor nem erőszakoskodik és semmiképp nem bántani akar, hanem épp ellenkezőleg: azt fejezi ki, hogy bízd magad rá, most ő fog gondoskodni rólad.  

Azt pedig ki ne tudná, hogy a fél meghajlás a tiszteletadás jele? 

4.hiedelem: ha Korea, akkor szuperfejlett az internet használat

Ha az internetelérés sebességéről van szó, akkor ez valóban igaz. Dél-Korea ebben a világ vezető abszolút nagyhatalma, tudniillik az átlagos internetsebesség 25.3 Mbit/s, ami 40%-al több, mint az őt követő, második helyen „száguldó” Japánban, ahol ez az átlagos internet elérési sebesség 14.0 Mbit/s!! Ez azt is jelenti, hogy a koreai internetes elérés hatszor gyorsabb, mint a világátlag, ami 4.5 Mbit/s. Ráadásul a kormány tavaly bejelentette, hogy 2020-ra az ország vezetéknélküli hálózatát 5G kapacitásra kívánja felfejleszteni, ami 1000x gyorsabb letöltési sebességet eredményez majd, mint a jelenlegi. Akkor hát mi a baj ezzel a hiedelemmel?

Nos, csak annyi, hogy a hétköznapi embernek a magáncélú internetezése korántsem felhőtlen, mivel nincs ingyenes és szűrés nélküli hozzáférése az internetes hálózathoz. A mindenre kiterjedő online cenzúra és felügyelet bizony valóság ebben az országban. 2013-ban pl. 23 ezer koreai weboldalt figyelmeztetés nélkül töröltek, további 63 ezret blokkoltak a kormány égisze alatt működő Koreai Hírközlési Hatóság vonatkozó szabályai szerint.   

Az észak-koreai oldalak, beleértve az online újságokat természetesen blokkolva vannak, sőt egy, a Koreai háború óta érvényben lévő törvény szerint még az ország térképét is tilos lenne az országból kivinni.

Egy 2008-as törvény minden portált arra kötelez, hogy valamennyi felhasználójáról pontos azonosítással rendelkezzen és kövesse a felhasználói blog- és párbeszéd paneleket. A Nagy Testvér figyel, és ha tekintetbe vesszük a két Korea közötti hadiállapotot, akkor ezt meg is kell értenünk. 

5. hiedelem: a koreaiak általában nem édesszájúak

Óóóó, dehogynem! Igaz, ami igaz, a régi, hagyományos étkezésben nem volt túlságosan elterjedt a nyalánkságok fogyasztása (azért ez alól a királyi udvar és a nemesség kivétel volt ám), de ennek a mai világban már nem sok nyomát látjuk. A nyugati világ jól ismert édességeitől kezdve a Joseon-kori desszertekig ma már minden fellelhető Dél-Korea szerte és fogyasztják is rendesen!

Különösen a koreai ifjabb generáció esik át állandóan az éppen aktuális divathóborton, amelyek jelentős része csak oly hamar eltűnik a süllyesztőben, mint amilyen sebességgel felütötte a fejét. Ilyen sorsra jutott pl. a francia, illetve spanyol stílusú makaron, nápolyiféleség, műanyagfagyi, sajttorta, vagy éppen a churro. Ezek persze idegen eredetű édességek, és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy magának Koreának is bizony hogy megvannak a maga régi hagyományai az édességek terén – legfeljebb a nagy többségű szegény sorban lévő régen nem ismerte ezeket, így nem is szokhatott rá, ugye.  

rizssütik

Tény, hogy a hagyományos koreai édességek kevésbé mondhatók gejnek, mint nyugati rokonaik, azért jó ha tudja az ember, hogy nagyon könnyen rájuk lehet szokni és akkor jaj neked.

Meglehet, hogy elsőre furcsa lesz a rizssüti, ami egyébként megszámlálhatatlan ízben, formában és színben lelhető fel az országban, de ha megszokod, nagyon lehet szeretni. Hajjaj, túlságosan is! :-)

yakkwa

Itt van mindjárt a yakkwa, amit olajban sütnek és mézbe mártva fogyasztanak, a ho-tteok (vagy hwangnamppang), ami egy igen finom, vörös babpasztával töltött palacsintaféleség.

hwagwaja

Ne is beszéljünk a Joseon királyok hajdani csemegéjéről a hwa-gwajáról, a gyönyörű, színes és kissé kocsonyás rizs-alapú sütiről, amit vörös babpasztával, édeskrumplival, sütőtökkel, vagy aszalt gyümölcskrémmel töltenek fel.

Húsvét előtt még nem késő, talán el is tudod készíteni, mire jönnek a locsolók :-)  

// 2016. március 24. //