Régi mesterségek-a tusrúd készítő

Minden kalligráfiai, vagy festészeti remekmű valahogy úgy indult régen, hogy a mester először elkészítette a sűrűn csöppenő éjfekete tust egy dörzskő és egy tusrúd segítségével. A tusrúd kitartó, körkörös dörzsölése és a hozzá lassan csepegtetett víz már önmagában is egy rituálé, amelynek során a kalligráfus lecsendesíti lelkét, és minden más gondolatot kizárva csakis az alkotás örömére hangolja. A legtöbb híres kalligráfus ezt ma is így műveli, s ezzel mélyen egyetért Han Sang-mook, aki még ma is egy ősrégi mesterséget űz. Ő a tusrúd készítő.

Han Sang-mook

A napfényes, csöndes stúdiót átható koromszag járja be, de egy kalligráfus, vagy festő számára olyan idilli hely, aminél jobbat álmában sem kívánhat. Az észak-chungcheong-i Eumseongban vagyunk, ami még a régi Korea földjén is a tusrúd készítés birodalma volt. Ma már igen kevesen művelik ezt a mesterséget, mert pokolian munkás. Han mester azonban ragaszkodik a régi hagyományos módszerhez, mert vallja, hogy a valamirevaló fém, fa- nyomtatáshoz és persze az igazán értékes kalligráfiai művekhez a tusrúd, azaz a „négy kincs”egyike elengedhetetlen alapkellék.

Eumseong   

„Bizony, nagy kár, hogy ma már sokan a készen vásárolható folyékony festéket veszik, csak mert a tusrúd használata időigényes. Ó, az idő. Pedig pontosan a festék elkészítésére rászánt idő a lényeg, nem beszélve arról, hogy a minőséget össze sem lehet hasonlítani. Már a régi időkben is magasszintű kémiai tudás kellett a tusrúd készítéshez, mivel a belőle készített tintát nemcsak a kalligráfusok és a festők használták, hanem ahogy a fa, majd fémnyomtatás elterjedt, ott is ez kellett.”

         

A tusrúd elkészítéséhez rengeteg fenyőfát kell lassan elégetnie, aztán az így kinyert kormot összegyűjti, állati eredetű enyvvel gyúrja össze a megfelelő állagúra, majd formába gyömöszöli, és a lassú, fokozatos kiszárítás következik. Az igazán jó minőségű tusrúdban az enyv aránya kevesebb a koroméhoz képest. Írd és mondd, ahhoz, hogy ez a „gyurma” elnyerje megfelelő textúráját, több mint 30 ezer (!) gyúró-dagasztó és méricskélő mozdulat kell. Bizony, a tusrúd időjárás- érzékeny jószág, főleg a levegő nedvességtartalmára kényes. Han mester így vallja: „Az emberi kéz érzékeli a massza anyagának állagát és ez a különböző időjárásokban más és más. Azt egy masina, a gép nem tudja kitapogatni!”  

Régi égetőkemence (illusztráció)

A mester égetőkemencéje egy nagyon ősrégi kemence eredeti helyén áll ma, amit 2002-ben tártak fel Yeongyyangban. A hagyományos kemence ritka nagy kincs és egyszerre csak kevés kormot tud produkálni, ezért Han egy kicsit korszerűsített rajta. Ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű kormot tudjon előállítani, megváltoztatta a kémény dőlésszögét, mert úgy véli, a kéményen áthaladó füst „tartózkodási ideje” befolyásolja a folyamatot. Ugyanilyen fontos, hogy milyen hőfokon égeti, mennyire fojtja le a fát.

„Tíz kerek napig égetem. 400 kg égetett fenyő fából 5 kg kormot tudok kinyerni” – meséli büszkén.   

Véget nem érő küzdelem

Bár Han mester zsenge huszonéves kora óta készít tusrudakat, azt mondja, hogy élete a mai napig egy heroikus küzdelemhez hasonlít. „ A tusrúd készítés mindig is küzdelmes volt számomra. Először azért, hogy kitanuljam a mesterség minden csínját-bínját, aztán meg azért, hogy felvegyem a harcot a jóval olcsóbb, Kínából jövő termékekkel. Most meg azért harcolok, hogy terjesszem, még honosabbá tegyem ezt a hagyományt.”

Talán ez a legnehezebb csata a számára, mivel Koreában meglehetősen kevés elérhető referencia és történelmi dokumentáció áll rendelkezésre. Hogy ilyen irányú ismeretét szaporítsa, még Kínába és Japánba is elutazott, mivel e két ország kulturális hagyományai hasonlóak.  

Han szerint a régi időkben a tusrúdkészítés a nagyon lenézett mesterségek közé tartozott. Művelői ugyanolyan alacsony társadalmi besorolásban részesültek,mint a hentesek (baekjeong), vagy a vándor mutatványosok (namsadangpae). Úgy dolgoztak,mint a rabszolgák, figyelmük csak erre az egy tevékenységre koncentrálódhatott.

„ A tusrúd készítő keze, arca, ruhája mindig korom és festékszagtól bűzlött (ami nekem persze nem bűz), amit csak igen nehezen lehetett kimosni. A tusrudak tulajdonosai és használói csupa tehetős emberek voltak, de a készítők nyomorúságosan éltek. Noha hihetetlen tudásuk és tehetségük volt, senki nem becsülte őket. Ma is küzdök az akadémikus tudású nagyurakkal, akik soha életükben nem gyúrtak még korompasztát, de nagyívű könyveikben osztogatják a tudálékosságot”

 

JÓ, HA TUDOD…

KOREA DICSEKEDHET A VILÁG LEGRÉGEBBI FENNMARADT NYOMTATOTT KÖNYVÉVEL, A „JIKJI”-VEL, AMELYET MOZGATHATÓ FÉMNYOMÓVAL KÉSZÍTETTEK A KORJÓI KIRÁLYSÁGBAN 1377-BEN. A  „JIKJI” 78 ÉVVEL KORÁBBAN LÁTTA MEG A NAPVILÁGOT, MINT GUTTENBERG BIBLIÁJA, AMELYET 1452-55 KÖZÖTT NYOMTATTAK ÉS RÉSZE AZ UNESCO „A VILÁG EMLÉKEI” C. GYŰJTEMÉNYNEK.

S ENNEK A KÖNYVNEK A NYOMTATÁSÁHOZ A HAGYOMÁNYOSAN KÉSZÍTETT TUSRÚDBÓL KINYERT TUST HASZNÁLTÁK… 

 

For English click:

Calligraphy-Inkstick-Eng..docx (51286)

 

// 2017. április 22.//

Forrás: The Korea Times

 

Téma: Régi mesterségek-a tusrúd készítő

Dátum: 2017.05.01

Feladó: Bea

Tárgy: tusrúd mester

Nagyon köszönöm, sok érdekeset tanultam! Én mondjuk japán kalligráfiába kezdtem bele, de azt hiszem, benevezek a koreaira is, ha lehet. Hol lehet jelentkezni?

Dátum: 2017.05.06

Feladó: Holló Éva

Tárgy: Re:tusrúd mester

A Koreai Kulturális Központ 2012-ben nyílt meg a Bp. XII., Csörsz u. 50(?). szám alatt. Minden ősszel és tavasszal indul tanfolyam. A kalligráfiát egy koreai mester oktatja. Sok más érdekeset is találsz a honlapon: www.koreaikultura.hu. Kellemes hétvégét, É

Dátum: 2017.05.07

Feladó: Bea

Tárgy: Re:Re:tusrúd mester

Kedves Éva!

Nagyon szépen köszönöm az információt! Ősszel megpróbálkozom vele, mert nagyon bejön! :-)

Még egyszer köszi!

Bea

Új hozzászólás hozzáadása