Királyné születik

Kérdés persze, hogy hol és mikor. Nos, nem hiszem, hogy bárkit is meglep: természetesen Koreában és természeten a Joseon-korban (1392-1910. Nem mintha korábban nem lettek volna királynék akár a Korjo Birodalomban, vagy a Három Királyság idején – a legtöbbet viszonylag mégiscsak a Joseon-királynékról tud az utókor. Ám a legendás dinasztia 518 éves történelméről szóló krónikákban a királyi udvarban élő hölgyek élete még így sem tartozott a legfontosabb fejezetek közé. Ezekben a történetekben jobbára a féltékenység, vagy a politikai harcok intrikusainak, de leginkább áldozatainak szimbólumává váltak.

Noha személyes sorsukról tényleg kevés feljegyzés maradt, az teljesen bizonyított tény, hogy ők alakították ki azt a kifinomult és ragyogó kultúrát, amit ma a Joseon-érához kötünk és amiben most is gyönyörködhetünk. És az is tény, hogy az utókor ezt sokkal többre tartja, mint őkirályi férjeik politikai manővereit és tetteit (Természetesen, tisztelet a kivételnek, hiszen volt azért jó néhány lángelméjű, vagy bölcs, vagy bátor Joseon uralkodó, akit méltán lehet „Nagy Királynak” nevezni.  

     

A Joseon birodalomra nem volt jellemző, hogy más országok uralkodóházaiból nősüljön a koronaherceg: az ara, az ágyasok és az udvarhölgyek az ország nemesi családjaiból kerültek ki. Ha ezt összevetjük mondjuk az európai uralkodóházakkal, akkor óriási különbség ez, hiszen a mi kontinensünkön igencsak nagy divatja volt annak, hogy más országból került ki a királyné, aminek persze békekötési, területszerzési, de mindig politikai okai voltak. Ott van mindjárt a Habsburg-ház európai nagyhatalommá válása: ki ne ismerné a XV. században  híressé vált mondásukat:”Bella gerant alii, tu felix Austria nube (`Viseljenek csak mások háborút: te, boldog Ausztria, házasodj!`).  

Nos, a Joseon uralkodók pedig inkább háborúztak, hol Kínával, hol Japánnal, ha más nem volt, akkor a különböző pártok vívták a belháborúikat. Azért persze házasodtak is a királyok  rendesen, több feleségük is lehetett, ha a királyné nem tudott fiúutódot szülni, a sok-sok ágyasról, esetleg udvarhölgyről nem is beszélve.    

Királynévá válni bizony nem volt egyszerű és felhőtlen procedúra, ehelyett igen kemény és rugalmatlanul szigorú.  Azoknak a nemesi származású kislányoknak, akiket az ország egész területéről választottak ki, háromfokozatú, igen szigorú rostán kellett átesniük, hogy először egyáltalán szóba jöhessenek, mint lehetséges korona-hercegkisasszonyok.   

Amikor az udvar kihirdette, hogy korona-hercegnőt keresnek, a tizenéves nemes kisasszonyokat az úgynevezett „listába vétel” ideje alatt tilos volt kiházasítani, de még a házasságot fontolgatni is, nem beszélve arról, hogy ki sem tehették a lábukat az udvarházból. Minden tartomány köteles volt a területén élő tizenéves, két még élő szülővel rendelkező nemes kislányokról beadni egy listát a királyi udvarnak, ahol aztán 30 jelöltet válogattak ki ezekből. Ők voltak azok, akiknek a továbbiakban az előbb említett hármas szűrővizsgálaton át kellett esniük. Volt ebben intelligencia-, szépészeti- és természetesen egészségügyi vizsgálat, s felsorolni is lehetetlenség.

Aztán, amikor a szigorú szemű bírák kiválasztották azt az egyet, aki majd a koronaherceg felsége lesz, külön lakhelyet kapott a királyi udvar területén. Nagy halom könyvvel látták el, női tanítók foglakoztak vele, és nemcsak lexikális ismereteit bővítették, de elméleti kiképzést kapott a szerelmi tudományokból, a királyi ház etikettjéből és szokásaiból. A házasság előtt királyi rangra emelték, amelytől ugyan ritkán, de meg lehetett fosztani őt később is.   

A házasság napját arra hivatott személyek, például királyi asztrológusok, gondosan kikalkulálták.

A nagy napon illendően felöltöztették, eztán a koronaherceg felkereste őt a rezidenciáján, és elkísérte a királyné palotájának kinevezett fényűző házba. A palotában hatalmas és hosszadalmas esküvői ceremónia várt rájuk, és persze a fényes lakoma a leggazdagabban terített asztalokkal, felséges királyi étkekkel. 

A gyönyörű királynői esküvői fejdísz több kilót nyomott és természetesen szigorú szabálya volt az öltözékének is.

Sunjeong királyné esküvői köntöse

 

A hosszú, rendkívül széles ujjú esküvői köntös kék és vörös színe a királyi frigy fényűzését és ragyogását volt hivatott tükrözni. A feltűnően szép köntöst fácánalakok díszítették, amelyeknek öt színe azokat az erényeket szimbolizálta, amelyekkel a királynőnek rendelkeznie kell.

Az újdonsült királyné első és legfontosabb kötelessége az volt, hogy fiúörököst adjon a királyi családnak, hiszen a monarchia stabilitása és virágzása ettől függött.

A szülésre való felkészülés, és maga a szülés a királyi szokások és irányelvek szerint zajlott. Ha a királyné várta a gyermeket, akkor a nagy munkák már három hónappal a újszülött érkezése előtt megkezdődtek, ha királyi ágyas volt várandós, akkor ez az időszak egyhónapos volt. A várandósság ideje alatt gondosan megírt útmutatók segítették a kismamát, akinek rendkívüli módon kellett vigyáznia az egészségére és étkezésére.

(Ezzel kapcsolatban olvashattatok „Kis hercegek és kis hercegnők” c. írásunkban, emlékeztetőül itt a link:

www.erzeki-korea.hu/tradicio/kis-hercegek-es-hercegnok/ )

A szülést aztán még számtalan hagyományos utóművelet követte, ilyen volt például a méhlepény eltemetése a földbe, ami az egyik hiedelem szerint így a további termékenység szimbólumává válthatott.  

Talán meglepően hangzik, hogy az erősen konfuciánus és patriarchális Joseon-korban a királynék és a királyi ágyasok saját büdzsével rendelkeztek, amivel maguk gazdálkodhattak.  

"The Last Empress"  musical

Nos, ha az elején azt mondtuk, hogy kevés Joseon-királyné igaz története maradt ránk, ez alól Myeongsong (XIX. század) esete biztos, hogy az egyik legkiemelkedőbb kivétel. Olyannyira, hogy életét az első, igazán átütő erejű koreai musical dolgozta fel „The Last Empress” címmel, amelynek zeneszerzője KIM Hee-gap.  

Myeongsong egy karizmatikus, nagyformátumú hősnő volt a valóságban is, aki igazi uralkodónőként küzdött Korea modernizációjáért és függetlenségéért, s akit végül a japán gyarmatosító hatalom parancsára meggyilkoltak.

A musicalnek egyébként hatalmas sikere volt külföldön is. 1995-ös hazai bemutatója után  két évadban játszották a new yorki Broadwayen (1997-98), londoni West Enden (2002), majd Torontóban (2003)

Idén ünnepeli premierjének 20. jubileumát, ez alkalommal ismét műsorra tűzték, és a Seoul Arts Center’s Opera Theatre- ben lehet látni egészen szeptember végéig.