Karácsonykor Koreában

 

Akik szeretik Koreát és a Karácsonyt, bizonyára el tudnák azt is képzelni, hogy a mi legszebb és legmeghittebb ünnepünk az ő számukra is valami hasonlóan nagyon fontos és nagyon szép alkalom. Nos, ez nem egészen így van mert ami nekünk a Karácsony, az nekik bizony a Holdújév (Seollal) és a Chuseok.

DMZ - 1953

Dél-Koreában a Karácsony ünnepe még igencsak fiatalnak számít. Egyes források szerint (*VisitKorea) az első ilyen esemény a két Koreát elválasztó határvonal (DMZ) mentén történt még 1953-ban, amikor az ott állomásozó amerikai katonák megajándékozták a koreai árván maradt gyerekeket, és karácsonyi énekeket énekeltek és tanítottak nekik.

Ennél persze azért mélyebbek a gyökerek, hiszen a keresztény vallás térhódítása, ha lassan is, de elérte Koreát is. (Tudtad-e, hogy itt még a 19. század második felében is üldözték a keresztényeket?)

Mára azonban már a vallásos koreaiak majdnem fele tartja magát kereszténynek, míg többségben magától értődően a buddhista hit követői vannak. A Karácsonyt azonban természetesen nemcsak a keresztények ünneplik meg, hanem gyakorlatilag majdnem mindenki, hiszen Dél-Korea az egyetlen ázsiai ország, ahol a Karácsony másnapja, 25-e hivatalosan is munkaszüneti nap, nincs se iskola, se munkába menetel. Persze,másnap aztán minden megy a régi kerékvágásban.  

A legtöbb koreai számára a Karácsony azért mégis csak egy izgalmas ünnep, amit várni lehet. Ahogy rövidülnek a nappalok és gyorsan hűl az esti levegő, jól esik a csillogó-villogó fények árasztotta melegség. Az évvége felé mindenik fáradt, és a villódzó, káprázatos esti karácsonyi fények – amiket már november elején meggyújtanak Korea-szerte – teljesen feldobja a hangulatot és vásárlásra hívogat.

Ez az ünnep azonban elsősorban mégis a párok számára a legkedvesebb, csakúgy, mint a Valentin-nap, a Fehér-nap (a tavasz kedves ázsiai ünnepe a szerelmesek számára, ahol az uralkodó szín a fehér), vagy akár a Pepero-nap (a dél-koreai fiatalok egyik kedvenc ünnepe, amikor csokirudacskákat ’peperot’- ajándékoznak egymásnak). Igen-igen, ilyenkor Koreában is elindulnak vásárolni, csakúgy, mint a világ bármely másik pontján. És ezzel egy időben nagyon sokan ugyanúgy elfeledkeznek a Karácsony eredeti küldetéséről és jelentőségéről – de ezt egy alapjában még mindig buddhista és konfucianista hagyományoktól átitatott országtól természetesen nem is várhatjuk el teljesen.  

  

A keresztény hívők és érdeklődők természetesen itt is özönlenek a katolikus éjféli misékre és istentiszteletekre a többségében protestáns templomokba.

Ám szembeszökő az a különbség, ami a zenékben mutatkozik Korea és a nyugat / európai világban, s így nálunk is megszokott.  Ilyenkor mifelénk majdnem az összes rádión, vagy ahová belépünk vásárolni, a közértben, stb. zengenek a karácsonyi válogatások a „Last Christmas-től” kezdve a „Tél volt, hó esettig”. Persze, Dél-Koreában is zenélnek mindenfelé, de jóval kevesebb a dal szól Rudolfról, a vörösorrú rénszarvasról, vagy a „Zöld fenyőről”, s főleg nem a rádiócsatornákon.

Leginkább a K-Pop bandák legújabb, Karácsonyra kiadott nótái hallhatók mindenfelé, s ezek főleg a szerelmet, a szerelmes kapcsolatokat és a párok közötti meghittséget énekelik meg. Bizony! Ilyen tájt szinte valamennyi csapat úgy érzi, hogy ki kell rukkolni egy karácsonyi albummal, de ezek – az előbbiek szerint – szinte kivétel nélkül az ébredő, reménykedő, boldogtalan, vagy éppen szárnyaló szerelemről szólnak. Nem beszélve a karácsonyi, télapós cuccokról, amiket megszámlálhatatlan variációban képesek magukra ölteni, sőt ilyentájt a hétköznapi ember is szívesen visel az utcákon vagány Mikulás sipkát, a lányok fehérszőrmés piros minit, vidám hangulatban közelítve az évvégi pihenő felé.  

 Santa haraboji, a koreai Mikulás

Apropó, a Télapót „Télnagypapának” (산타 할아버지, Santa Haraboji) hívják és naná, hogy itt is a gyerekek várják a legjobban. Ó, és ne lepődj meg, ha Koreában nemcsak pirosba, hanem kékbe öltözött Mikulásba is belebotlasz.

S hogy milyen különbségekkel lehet még találkozni errefelé karácsonytájt ahhoz képest, amihez mi szoktunk hozzá, azt napestig lehetne sorolni, de egy-kettőt azért megemlítek ezek közül.

A templomokat villogó neonfényekkel világítják ki kívül-belül és a legtöbbjüknek piros kereszt van a tornyán. A látvány és a hangulat miatt nagyon sok nem hívő ember is felkeresi ezeket ilyentájt, sőt szívesen adakoznak is.

Szembeszökő, hogy Koreában a családoknak még a fele sem állít karácsonyfát, viszont azért a 24-e este ott is egy kiadósabb vacsorát jelent :-)

Nincs az a nagy családjárási szokás és körbeajándkozási hagyomány sem, a legtöbb családfőnek leginkább egy kiadós alvással telik az ünnepnap, hisz másnap ismét munkába kell állnia. 

 

A leginkább kidekorált épületek azonban mégiscsak a szinte nappali fényben csillogó, nagy bevásárlóközpontok és plázák, ahol a színpaletta minden árnyalata megtalálható, szemkápráztató élményt nyújtva – és persze vásárlásra csábítgatva. De Koreában nem vásárolgatnak sokkal jobban, mint máskor, a mi lázas, erre időzített tülekedésünk nem annyira jellemző. 

 

Ajándék? Hát persze! Családon belül a legnépszerűbb karácsonyi meglepetés a PÉNZ!  Lehet, hogy ezzel  a nálunk oly népszerű nyakkendő és parfüm-dömpinget akarják elkerülni, de leginkább azért, mert ez így gyakorlatias és egyszerűen így szokás.

Bárhogy is van, ajándékozni nagyon jó, meglepődni nagyon-nagyon jó, és boldognak lenni a legjobb!

Boldog Karácsonyt Korea!
즐거운 크리스마스 되세요 !     
 
// 2015.december 10. //