Az igazi virágfiúk

Silla hwarangjainak emlékére

 

Aki látta a „Boys Over Flowers” c. sorozatot, bizonyára emlékszik az elit, hírhedt F4-csoportra, vagyis annak négy tagjára, akik az iskola szépfiúi, tisztelt és rettegett urai a közösségnek, s ha úgy vélik jónak „igazságot” szolgáltatnak. S aki látta a „Silla királyság ékkövé”-t, hogy is feledhetné azt a különleges, fiatal nemes ifjakból álló alakulatot, amely sajátos módon emelkedett ki, és szolgálta a hazáját, mert mind harci tudásban, mind erkölcsi tekintetben felette állt a korosztálybeli fiatal férfiaknak?

Flowerboys... (de tényleg azok?)

Párhuzamnak természetesen nincs helye. Az „F-4” egy fiktív csoport, egy kitalált formáció, és módszerei bőven kifogásolhatók, míg Silla elitcsapata igenis létezett, letette a kézjegyét, különleges, sőt titokzatos helyet foglal el a történelemben. Ők voltak a hwarangok, a Silla királyság „virágfiai”. Sajnálatos módon – szigorúan saját véleményem – a 2016-os „Hwarang” c. sorozat számomra szinte semmiben nem tudta visszaadni a „hwaranglét” lényegét, ezt valójában „ A Silla királyság ékkövében” fogták meg igazán az alkotók. Hogy ne mondjam: a két sorozatot egy lapon nem lehet emlegetni !

Hwarangok, ahogy "A Silla királyság ékköve"c. sorozatban ismerhettük meg őket

 

A név kötelez: mi az a "virágfiú" ?

A kutatók többsége – a mindennapok embere pláne – már az elnevezésekkel is bajban van, és gyakran keveredik a „hwarang” és a „hwarang-do” fogalma.

Abban egyetértés van, hogy a hwarang (화랑, 花郎, ejtsd. hváráng) „virágférfit”, vagy „viráglovagot” jelent, és a régi koreai krónikákban a Silla királyság ifjúsági vezetőit illették ezzel a névvel. Hwarang nem akárkiből lehetett, hanem csak királyi, vagy nemesi családok kiváló sarjaiból, akik jelen voltak a politikai, a vallási és katonai élet területein is, maguknak csapatokat szervezhettek és feleltek embereik testi, szellemi, valamint lelki képzéséért, épüléséért.

A Hwarangdo-hagyomány  őrzői ma - Suwon, Hwaeseong erőd (saját fotó) 

 

rang-do (랑도, 郎徒, ejtsd. rángdo) vagy hwarang-do (화랑도, 花郎徒, ejtsd. hvárángdo) „a hwarangok követője” volt, vagyis azok az alárendelt tanulók, katonanövendékek viselték ezt a nevet, akiket a különlegesen kiképzett és különleges magasságokba helyezett hwarangok vezettek, s ők már alacsonyabb rétegekből is jöhettek. Hwarangnak és hwarang-do-nak lenni nagyon nagy kitüntetés volt, és mindenütt tisztelet övezte őket. Ezért a rangért azonban igencsak meg kellett küzdeni, embert próbáló szamárlétra, kínzó testi, lelki és szellemi edzés várt rájuk, és kondíciójukat folyamatosan fenntartani, sőt fejleszteni voltak kötelesek.    

     

 

A hwarang útja 

Legenda és történelem - amit érdemes elhinnünk

 

De honnan is jönnek a hwarangok? Ennek mélyebb nyomaira a Samguk Sagi-ban* bukkanhatunk, amely először írja le részletesen a „Három Királyság” korszakát. A hwarang-történet eszerint tehát a híres és bölcs sillai uralkodó Chinhung király (진흥왕, 眞興王, ejtsd. Dzsin-hüng) uralkodásának 35. évében (kb. 567.) kezdődik. Hogy tehetséges, elkötelezett és áldozatkész fiatal harcosokat toborozzon seregébe, a király két harcilag jól képzett és gyönyörű nőt (Chunjong és Nammo) állított az élére a megfigyelés alá vont ifjaknak. (Ismeretes, hogy a Három Királyság idején, a nőknek rendkívül elismert szerepük lehetett). Itt azonban a két női vezető rivalizálása gyilkosságba torkollott, és a király parancsára ettől fogva csak szép és kiváló fiatal férfiak lehettek az ifjak vezetője. Ezeknek a férfiaknak formás megjelenésükön túl kiváló harcosnak, hűségesnek, becsületesnek és önfeláldozásra képesnek kellett lenniük. Ez utóbbit is értsük szó szerint: ha nem tudtak becsületben élni, akkor - akár önkezük által is – becsülettel halniuk kellett. Halálba vonulásuk előtt pedig a legszebbnek kellett mutatkozniuk, így egy különleges rituálén kifestették és feldíszítették magukat.  

 

Vallás és filozófia

 

Ahogy bontjuk felfelé a szálakat, úgy válik egyre világosabbá, hogy a hwarang-lét nem csupán csinos és ügyes fiatal férfiak harci, vagy félkatonai szervezetét jelenti, hanem szoros vallási és filozófiai szövetségét is. A hwarangok hite igencsak sok forrásból táplálkozhatott, hiszen ebben az időben nagyon is jelen volt még az ősi koreai sámánhit, de megjelent a taoizmus, mind nagyobb teret hódított a buddhizmus és a konfucianizmus is. Mestereik tehát nemcsak a harcművészetek magas fokú elsajátítására és lovagiasságra oktatták őket, hanem sokrétű tudásra, bölcselkedésre és mélyen elkötelezett hitvallásra. A „hwarang-kódex” megalkotójának egy híres szerzetest, Wonwangot tartják (sz.541), aki az öt alap parancsot a következőkben határozta meg a szerzetesrenden kívül élő és tevékenykedő hwarangok számára (kivonat):

·         A királynak és a feljebbvalónak való feltétel nélküli engedelmesség

·         Szülői tisztelet

·         A barátok iránti hűség és áldozatvállalás, gyengék védelme

·         Bátorság a harcban

·         Lovagiasság a küzdelemben (= értelmetlen gyilkolás tiltása)

 

A hwarangok hagyatéka

Bizonyos és bizonyított, hogy a hwarangok jelenléte kizárólag a Silla királysághoz köthető. Ez volt az a társadalom, amely létrehozta, csiszolgatta és fényesítette erényüket és hírüket. S ez volt az a társadalom is, amely végül elnyelte őket, hogy azután ebben a formában soha, sehol máshol ne bukkanjanak fel.  A sillai „virágifjak” harcművészek, filozófusgondolkodók, katonák, hűséges barátok, fanatikusan hívő szolgák és vezérek voltak – minden egyes szó legnemesebbik értelmében - és tudva, vagy tudatlanul ott lapulnak a koreai férfilét mindennapjaiban.

Lao Ce illusztráció

„Másokat megismerni okosságra vall, magadat kiismerni pedig igaz bölcsességre. Másokat vezetni hatalom, saját magadat uralni viszont a valódi Erőt jelenti”

Lao-Ce, taoista bölcselő

 

*A Samguk Sagi (삼국사기, 三國史記, ejtsd. számguk-szági) Korea legrégibb összefüggő krónikája, amelyet 1145-ben Kim Busik tudós történetíró fejezett be. A régi kínai nyelven íródott alkotást szokás nevezni a „Három Királyság Könyvének” is, mivel ezt az időszakot öleli fel.

// 2018. január 11.//