Az első Telihold ünnepe - 대보름

Korea egyik legjellegzetesebb, nagyon régi hagyományokon alapuló ünnepe a Daeboreum (대보름), ami azt jelenti: nagy telihold.  Ez a szép és vidám ünnep pontosan a Holdújév kezdetétől számított 15. napra esik, idén tehát február 11-ére. Ezen a jelentős napon régen (és számtalan vidéki közösségben ma is) az emberek imájukban a jó termésért, és a jó egészségért fohászkodnak. A koreaiak folyton tenni-venni akaró népe azonban nem elégszik meg a puszta imával, hanem a hagyományokat követve játszik, főz, eszik-iszik és osztja meg élményeit a barátokkal, családtagokkal, vagy éppen a szomszédokkal.

Annak idején a Daeboreum előestéjén a földművesek csapatostól, gyerekestől kimentek a földekre, és a rizsföldek bakhátaiban száraz füvet, gabonaszárat égettek, legtöbbször jó nagy máglyákat rakva. Kilyuggatott fémdobozokba, amelyeket fanyélre szereltek, parázsló szenet raktak és azzal köröztek, csodálatos tűzkarikákat hozva így létre. A „tüzeskedés” alapvető célja a rágcsálók, a férgek és a lárvák elriasztása, illetve kipusztítása, azaz a talaj megtisztítása az új vetés előtt. Ez ma már persze nem így történik, a hatalmas tábortüzek és a tüzes karikák hagyománya azonban a mai napig fennmaradt.

Jeju szigetén például évente megrendezik a Daeboreum Fesztivált, ahol ezeken kívül még számos egyéb, a Telihold ünnephez kapcsolódó játékot és szokást felelevenítenek.  

  

juldarigi  

Ilyen például, hogy csakúgy, mint régen, ezen az estén lehetőleg jó magas hegyre kell felmászni, hogy meg tudjuk látni az első teliholdat. A babonákban ma is erősen hívő koreaiak úgy tartják, hogy aki megpillantja a felkelő, hatalmas Holdat, annak egész évben szerencse fogja kísérni minden lépését.  

Ezen kívül megszámlálhatatlan más fontos játék és tevékenység is gazdagítja a palettát. Ilyen például a juldarigi (줄다리기), a kötélhúzás, amikor két csapat méri össze erejét ebben az igen régi játékban. A daribalgi (다리밟기) egyfajta rituális túra, amelynek során éjszaka át kell menni a falu (város) hídján, mert még a bolond is tudja, hogy aki ezt megteszi, annak egész évben jók lesznek a lábai, s nem fogja derékfájás sem gyötörni. A jwibulnoriról (쥐불놀이) lényegében már esett szó, ez az a bizonyos tűzkarikázás, ami az ártó szellemeket fogja majd jól elűzni, hogy eszükbe se jusson a háznép közelébe merészkedni. De ott van például a byeolsingut is(별신굿), ami nem más, mint az Isteneknek bemutatott, ősi elemeket ötvöző rituális szertartás, melynek gyökereit a sámánizmusban találjuk.   

 

Mit kell enni a Telihold ünnepen?

Mivel a szertartások legtöbbje a jó és gazdag terméssel hozható összefüggésbe, világos, hogy ilyenkor tápláló, sokféle élelmet kell fogyasztani, ami nemcsak, hogy egészséges, hanem sok is van belőle. Így aztán csöppet sem lehet csodálkozni, hogy az „étlapon” magvak, gabonafélék, gyümölcsfélék, édesség és ezek ezerszínű kombinációja szerepel ilyen tájt.

ogokbap 

A képen az ogokbap látható (오곡밥) látható, amely „ötgabonás rizst” jelent. A párolt rizst kölessel, indiai kölessel, babbal és vörösbabbal keverik, és rendszerint a Daeboreum reggelén illik fogyasztani különböző szárított, pácolt gyógynövény és zöldféle társaságában.

yaksik

Ez itt fent pedig a Yaksik (약식), aminek fogyasztása szintén a Telihold ünnepéhez fűződik. Ez már édességnek számít, hisz a gluténtartalmú rizst mézen pirított gesztenyével, fenyőmaggal, édes szójaszósszal és szezámoljajjal készítik el. Mivel ezek a finomságok annak idején egyáltalán nem számítottak olcsónak (nem mindenki juthatott a hozzávalókhoz), csak ezen a napon volt szabad fogyasztani, így maradtak meg a Daeboreum ikonikus ételének.   

A parasztok az ogokbapot mindig megosztották a szomszédaikkal, mert szentül hitték, hogyha legalább három szomszédos házanépével megosztják ezt az ételt, az mindannyiuknak szerencsét hoz. Sőt, a maradékból ilyenkor a lábasjószágnak is adtak mindenféle zöldségekkel együtt, és úgy tartották, hogy ha az állatok először a rizsnek látnak neki, akkor gazdag esztendő jön, de ha a zöldségeket eszik először, akkor bizony sanyarú, soványka termés várható és jól össze kell húzni a nadrág madzagját.

Itt van aztán a bureom (부럼) szokása. Ez különböző olajos magvak fogyasztását jelenti, amit mindjárt kora reggel éhgyomorra kellett megejteni. Ma is még ilyenkor mogyorót, fenyőmagot, diót kell enni. Régen volt egy olyan szokás is, hogy a héjas diót foggal kellett feltörni, mert még a gyerek is tudta, hogy akkor egészségesek lesznek a fogai, mint a vidrának és a bőre is tiszta, szép marad. (Persze, csak akkor, ha utána a héjat átdobták a tető felett és közben kiabálták, hogy „buram, buram takarodj, tűnj el ne is lássalak!” 

  

injolmi

Ma is szokás még injolmi-t készíteni, aminek során a gluténtartalmú rizst addig ütik, amíg össze nem ragad, akkor aztán kézzel megformázzák és babporban megforgatják.

gwibalgi-sul

Csak azt ne higgyük, hogy nincs az ünnephez illő szeszes italuk a koreaiaknak! Van ám, és úgy hívják: gwibalgi-sul, ami fordításban annyit tesz: „fültisztító hideg bor”. Ezt dió és egyéb magvak rágicsálása – mondhatni nassolás – közben lehetett kortyolgatni. Régen úgy hitték, hogy ennek a speciális italnak nemcsak gyógyhatása van, amivel elkerülhetőek a fülbetegségek, hanem jól fognak hallani, lesz mivel meghallgatni a jó híreket. Erről maradt fent máig egy mondás: „Bár csak ne ittam volna gwibalgit”- ami annyit tesz, hogy ezt a hírt jobb lett volna egyáltalán nem meghallani.

 

A Telihold-ünnep legendája

Bizony, nem is Koreában lennénk, ha ehhez a jelentős ünnephez, illetve a yaksik-hoz nem fűződne egy legenda. Ez pedig így szól:

Történt, hogy a Silla-korból való Yuri király (24-57) egyszer „al fresco”, azaz a szabad ég alatt étkezett kertjében a telihold napján, amikor egy arra repülő varjú ledobott elé egy papírt, ami jól össze volt hajtogatva. Kívül pedig ez állt: „ha kinyitod, ketten meghalnak, ha nem nyitod ki, akkor pedig egyvalaki hal meg”.  Az igencsak zavarban lévő király tanácsosait kérdezte, mitévő legyen most, akik így fejtették meg az írást: Az „egy” felségedre vonatkozik, a „kettő” meg másokra. Így a király kinyitotta a levelet, amiben így folytatódott az üzenet: „lődd ki nyiladat a zenepagodára”, s a király így is tett szaporán. Nyilát egyenesen a pagodába lőtte.De amint belesett a pagoda ajtaján, legnagyobb megdöbbenésére ott találta holtan a feleségét és egy szerzetest egymás karjaiban…bizony, a királyné hűtlen volt. De több ennél, mert a feljegyzéseikből az is kiderült, hogy aznap éjjelre felkelést szítottak a király ellen, ahol meg akarták öletni.  

A király igen nagy hálát érzett az életét megmentő varjú iránt, s elrendelte, hogy az új Holdév 15. napja legyen a Varjú Hálaadás nap. S mivel a varjú tolla fekete, a tiszteletére adott rituálé során fekete rizst kellett neki felkínálni.  A Korjó királyság korában aztán a fekete rizst felváltotta az édesített rizs, amibe mézet, datolyát és gesztenyét kevertek.     

A nőknek is megvolt ám a maguk bűvös rítusa, amit GangGangSullae-nak nevezünk és a telihold fénye alatt eltáncolt körtánc, ami miről is másról szólna, mint a női termékenységről.

// 2017. február 10. //

 

Szerző:

Érzéki Korea

Téma: A Telihold ünnepe - 대보름

Dátum: 2017.02.11

Feladó: Dia

Tárgy: Telihold ünnep

Szép, kedves írás, élvezet volt olvasni.
Köszönet érte!

Új hozzászólás hozzáadása