Lee Min-ho ennél jobbat érdemel

BOUNTY HUNTERS

 

Az igazság az, hogy a sokak által méltán nagyon kedvelt Lee Min-ho annyira nem tartozott azok közé a színészek közé, akiknek színészi teljesítményei levettek volna a lábamról. Elismerem viszont, hogy derekasan helyt állt a „Faith”-ben és tényleg nagyon jóképű. Azt azonban, hogy igencsak tehetséges filmszínész, igazából csak a „Gangnam Blues”-ban bizonyította- legalábbis számomra. Meggyőző volt és valódi drámai alakítást nyújtott. Ezért is vártam sokadmagammal együtt a legújabb sorozatát, a „The Legend of The Blue Sea”-t, amit – hát egyelőre még nem tudok hová tenni. Ezért aztán megnéztem az annak idején nagy garral szuperprodukcióként beharangozott (kínai) filmjét a „BOUNTY HUNTERS”-t.

A produkciót ugyan Kína jegyzi, de rendezője az a koreai Shin Tae-ra, aki korábban már rendezett pár igazán jó hazai akció-vígjátékot (Runaway Cop, My Girlfrien Is An Agent), szóval lehetnek reményeink, igaz? Óriási költségvetés (41.5 millió USD), óriási felhajtás, számtalan festőibbnél festőibb ázsiai forgatási helyszín, élvonalbeli kínai színészek…, no és a „Gangnam Blues” sztárja Lee Min-ho!

Nos, lássuk, miről is szól a film.

Tokió egyik előkelő szállodájában vagyunk, ahol egy tortába rejtett pici bomba egy szempillantás alatt levegőbe röpíti az egész puccos hotelt. Majd Hongkongba kerülünk hirtelen, ahol két leszerepelt Interpol ügynök body-guardként szolgál egy verekedős bajnokot.. (Min-ho először elalussza az eseményeket, majd felriadva mindenkit bedönget - ám nagy derültségünkre kiderül, hogy álommámorban a saját védencét verte palacsintára…)

Persze, azon nyomban ki vannak rúgva partnerével Yo-val együtt (Wallace Chung alakításában) és új megbízójuk egy fenyegetett, begazolt  újságíró lesz , aki a szállodai robbantások ügyében nyomoz.

Upsz! De ekkor már Szöulban is vagyunk, ahol hőseink egy luxushotelben találkoznának az új megbízóval, ám az oknyomozó újságíró is odavész az itteni szállodai robbantás utáni emberrablásban.

A hotel maradék kamerái rögzítik a két ismét állás nélkül maradt balszerencsés bodyguard menekülését, így hát ők lesznek a gyanúsítottak, nosza azon nyomban próbálnak is iziben lelécelni, ahogy a csövön kifér. Egy hihetetlenül sablonos autósüldözés után belefutnak két bomba nőbe (Tiffany Tang és Karena kínai színésznők alakításában) és csetlő-botló mindenesükbe Baobao-ba (Louis Fan). Kiderül, hogy egyelőre kideríthetetlen okokból ők a szálloda-lánc robbantgatóját üldözik, innentől immár ötre nő a 'szövetségesek' száma, akik valamiért nyomába erednek a globálisan gonosz terroristának (Jones Xu)  

Innentől az események szinte követhetetlenek, sok-sok verekedés közepette Szöulból Bangkokba kerülünk, a végén pedig Korea festői kis szigetén, Jejun kötünk ki, ahol aztán végre óriási tűzijátékban kiderül, hogy ki, és miért robbantgatott.

Azok kedvéért, akik még nem látták a filmet, el nem árulnám a titkot, de azt kell, hogy mondjam „SEMMI NAGY DURRANÁS”.

Sajnos Shin Terra rendező a hallyju nagy sztárjának számító LEE Min-hot és szuper kínai sztárokat felvonultató filmjéből egyetlen ismerős, ezerszer lerágott csont és egyetlen klisé sem hiányzik, ugyanakkor híján van egyetlen eredeti ötletnek is.

Ráadásul az egyetlen hiteles figurát mindössze csak a harcművészetek kiváló mestereként is ismert Jonas Xu tudja nyújtani, a többiek (beleértve Lee Min-hot is) nem igazán találják a helyüket (és a hangjukat). Én azt hiszem, ez nem is az ő hibájuk, hiszen az valahol a forgatókönyvben, a rendezésben, az ötlettelenségben és a szerkezet teljes szétesésében gyökeredzik.

Hogy mégis kinek ajánlhatnám a filmet?

Azt gondolom, legjobb egy repülőgép video kínálatába, ahol az ember valahol Európa és Ázsia között zümmögő éjszakában repül és bekapcsolva felejti a videolejátszót. És teljesen mindegy, hogy amikor álomittasan felpillog a meleg takaró alól, mi is történik, mert  a kis képernyőn ugyanazok az csinos ázsiai fiúk (és lányok) verekednek, a főhős persze úgyis győz, majd meghódítja a hisztis, ám szépséges főhősnőt.... stb, stb.   

Igen, azt gondolom, Lee Min-ho ennél sokkal jobbat érdemel. 

 

// 2016. december 6. //