ÜDV A VISSZATÉRŐNEK!

Jo In-sung interjú

A koreai filmek és sorozatok rajongóinak persze mondani sem kell, hogy a visszatérés alkalmával elhangzott üdvözlet Jo In-sung-nak a mozivászonra való visszatérésére vonatkozik. Hiszen az óriási és igencsak zajos filmsikere után (A Frozen Flower, 2008) televíziós sorozatokban szerepelt azóta is, és valahányszor megjelent, lenyűgözte a nézőt. Jo In-sung sudár-magas, rendkívül megnyerő megjelenésű, az egész lényében valami különös, megfoghatatlan elegancia és sikkesség.  Kilenc év bizony, hogy nagy idő, de most újra itt van, látható a január 18-án bemutatott új mozifilmjében a „The King”-ben!

Alig tizenhét éves volt, amikor 1998-ban debütált a show-bizniszben, méghozzá – mint oly sokan mások – modellként. Repülőtiszt édesapja nem kis ráhatására 2009-ben csatlakozott a Koreai Légierőhöz, de ezt megelőzően jó néhány sorozatban láthattuk, hogy a leghíresebbeket említsük: „Piano” (2002), „Shoot for The Stars” (2002), „Something Happened in Bali” (2004), „Spring Days” (2005) és óriási sikere volt a „Dirty Carnival”c. mozifilmben 2006-ban.  

 A Frozen Flower (felvétel előtti sminkelés) 

Aztán jött az igazi nagy kiugrás, ahol a történelmi környezetbe helyezett drámai jelenetekben bővelkedő sztorin, a két főszereplő (Jo In-sung és Joo Jin-mo) lebilincselő alakításán kívül a film erotikus, kendőzetlen férfiszerelmet feltáró jelenetei is igen nagy port vertek fel. A film kétség kívül felnőtteknek való, mint ahogy az is egyértelmű, hogy az emberek többsége – miközben nagyokat nyeldekelve mered a filmkockákra – meglehetősen hipokrita és álszent. A filmet 2008-ban mutatták be és Jo In-sung az apa ráhatására 2009-ben csatlakozott a Légierőkhöz…, de ne keressünk összefüggéseket ott, ahol talán tényleg nincs is.  

That Winter, the Wind Blows, Song Hye-kyoval

 

A Légierőktől végül két év után, 2011-ben leszerelt, ám mint színész, a visszatéréssel még váratott magára.

A 2013-ban bemutatott csodaszép sorozatban, a „That Winter, The Wind Blows”-ban aztán ismét felbukkant és Song Hye-kyo oldalán megint sikerült meghódítania a közönséget, aki ezután már tárt karokkal fogadta őt a 2014-es „It’s OK, That’s Love”-ban.

Ko Hyun-jung-gal a „Spring Days”-ben (több volt, mint kolléganő?)

 

A 2016-ban bemutatott „Dear My Friends”-ben mindössze egy részben volt látható, többek között annak a Ko Hyeon-jeong-nak a társaságában, akivel (úgy hírlett), a tíz év korkülönbség ellenére is talán több alakult ki, mint kollégai viszony  már a „Spring Days” forgatása alkalmával.  

És most Jo In-sung újra itt van, elegánsan és ellenállhatatlanul legújabb filmjében a „The King”-ben. És íme a vele készült interjú, amely a Korea Times cikke nyomán készült.

The King

 

Kérdés: Moziteremből nézve hogy tetszett a film?

Jo: Hát mi, akik benne voltunk, azt mondtuk egymásnak: ” Szép munka volt!”. Mindenki nagyon várta már közülünk a bemutatót, nos, elérkezett. Fontos a sztoriban a két időszakot átívelő „híd” bemutatása,  ezen kicsit izgultunk, de úgy tűnik, jól sikerült elkapni a lényeget.

 

Kérdés: Jó régóta ez az első mozifilmje, habár sorozatokban szerepelt. Ezekhez képest milyen volt ismét filmezni?

Jo: Én elég jóban vagyok a sorozatokkal, hiszen onnan indultam. Bae Seong-wu (Jo filmbéli partnere) viszont azt állítja, neki könnyebb a színház. A színházban egy előadásnak 2-2 és fél óra alatt vége van, szünetben hűsölhetsz, vagy melegedhetsz, aztán meg mehetsz világgá. Hát igen, ehhez képest a filmezés igencsak más tészta, de nekem tetszik.

 

Riporter: Maga a film vígjátéknak is elmegy, mégis 15 éven felülieknek van megjelölve…

Jo: Ez egy tömegeknek szánt mozi, ami valahol a határon van. A tartalmát tekintve komoly, de a durvább beszéd, illetve a sokkal keményebb jelenetek nem lettek volna helyénvalóak, szóval muszáj volt viccesnek is lenni.

 

Riporter: A film által közvetített szatíra lenyűgöző

Jo: Igen, egyetértek, bőven van benne szatirikus elem. Megkísértettük a viccességet, de aztán jöttek az olyan problémák benne, mint a kormányt érintő ügyek és a mai társadalmi anomáliák problematikája, és többé már nem annyira lehetett ezzel vicceskedni. Annál is inkább, mert mindazok a bibik, amiket a film előhoz, sajnos nagyon is valósnak bizonyulnak.   

 

Riporter: Úgy hírlik, a filmnél ügyészek is szakértettek

Jo: Ha lehet ezt a kérdést passzolnám. Ártatlan vagyok! :-)

 

Riporter: Átnézte a film hátteréül szolgáló történelemkönyveket mielőtt belevágott?

Jo: Nos, erre nem volt semmi szükség, mert magam is híres 80-as évek szülötte vagyok, s mint ilyen, ha úgy tetszik, én magam vagyok az adott kor történelme…

 

Riporter: Elég sok férfi-nő melodrámában szerepelt már, ebben a filmben azonban csak férfiak szerepelnek. Lát valami különbséget?

Jo: Az elég sok időbe kerül, hogy egy színésznőhöz közelebb kerüljön az ember, nekik ugyanis megvan a maguk kis (vagy nagy) privát szférája. Még ha odáig el is jutsz egy kolléganővel, hogy leültök meginni valamit, elsőre sose kapsz választ a kérdéseidre, szóval másodszorra is neki kell rugaszkodni, hogy jobban megismerd. A férfiaknál ez lényegesen könnyebb és gyorsabb. Valahogy egyszerűbb, a férfiak nem bonyolítják. Jeong Woo-seong és köztem 8 év van, ugyanennyi a korkülönbség Kim Woo-binnal is. De érdekes, hogy pl. Jeon Do-yeon színésznővel, aki viszont tőlem idősebb, nagyon jól megértjük egymást.    

 

Riporter: Van olyan kolléga, vagy kolléganő, akinek a társasága esetleg feszélyezi?   

Jo: Természetesen Cha Tae-hyun ( színész, szül.: 1976) és Ko Hyun-jung (színésznő). Ők inkább eltökéltek és karizmatikusak a valóságban, ellentétben azzal, hogy a TV képernyőn kedvesnek látszanak. És hát… Ko Hyun-jung… nos, ő pontosan az, aki, de ezt tudjuk. Erről nincs több mindent mondanom.  

 

Riporter: Röviden hogy jellemezné a „The King”-et?

Jo: Az üzenete súlyos és erős, de azért ez egy könnyed film. Humoros és ugyanakkor őszinte. Szóval jó film :-)

// 2017. január 18. //

 

Szerző:

Érzéki Korea