Városfal, túra, nadrágfék...

 
A szöuli városfal (서울성곽) 

A legjobb módja annak, hogy rálássunk arra a területre és megértsük, hogy is nézhetett ki a régi időkben Szöul, az, hogy felhúzunk egy jó bakancsot, rétegesen beöltözünk és nekivágunk az ősi városfal becserkészésének. Tudtam én, hogy nem lesz könnyű, mert noha a 18,5 km hosszú városfalból „csak” 12 km, ami turisták számára meg van nyitva, ez a kirándulás azért tartogatott meglepetéseket. Amikor az útikönyv azt írja, hogy a várfal négy alacsonyabb hegy vonulatát követve veszi körbe (majdnem) a várost – akkor azért ezzel az „alacsonyabb” kifejezéssel bánjunk óvatosan! :-)  Számomra négyük közül a Namsan (남산) és a Bugaksan (북악산) vált később igazán nevezetessé, de erről majd legközelebb. 

   

A várfalat 1396-ban kezdték építeni, öt évvel azután, hogy Taejo megalapította a Joseon dinasztiát. Ez után szakaszosan folyt a bővítése, az idők folyamán sok részét lerombolták, aztán újraépítették és a rekonstrukciók még most is tartanak. A koreai kormány pedig éppen a múlt év novemberében hozott döntést arról, hogy 2016-ban kérelmezni fogják a történelmi nevezetesség felvételét az UNESCO örökségek listájára.  

A fal mellett húzódó túraúton – ha jól kinyitod a szemed és nem csak a lábad elé nézel, hogy el ne botolj – feltárul az építmény létrehozásának szinte az egész története. Ezt úgy kell érteni, hogy a kövek nagyságából, formájából, összeillesztésének módjából megállapítható, hogy melyik évszázad, melyik kor alkotta ezt a fenséges létesítményt. Az eredeti, a XIV. században felhúzott fal közepes méretű, kerek, vagy kerekded formájú, sárral összetapasztott kövekből épült. A kb. 100 évre rá, Nagy Sejong király idejéből való szakaszokat szorosan összeillesztett, négyszög-alakú faragott kövekből alkották. Aztán jött az 1704-es év és Sukjong király, akinek parancsára már hatalmas, egyforma méretű táblaköveket alkalmaztak, amelyeket olyan szorosan illesztettek egymáshoz, hogy egy papírlap sem fért közéjük.          

Amikor az ember eléri a Sukjeongmun kaput, minden látogatónak regisztrálni kell, útlevél vagy személyi bemutatása mellett, és kapsz a nyakadba egy kártyát (más-más színű a külföldieknek és a hazaiaknak). No, eztán lesz igazán érdekes a dolog. Úgy 200 méterenként találsz egy-egy kisportolt alakú, rövidhajú fiút, akik – feltűnés nélkül ugyan -, de mégis csak járőröznek és barátságos ábrázatuk ellenére nem igen lehetne velük szóba állni. Csak akkor csípnek nyakon, ha azon a helyen, ahol ezt tábla tiltja, nekiállnál fotózni, de erre én nem is mertem vetemedni, hiszen Yi már figyelmeztetett korábban. Aztán egy pihenőnk alkalmával azt is elmondta, hogy a terület, ahol vagyunk, nem messze van az Elnöki palotától, azaz a Kék Háztól, és mindössze alig két órányira az Észak-Koreával határos DMZ-től… Megilletődötten és csendben trappoltam tovább és fogadni mertem volna, hogy Yi mosolygott az orra alatt, miközben, hol előttem, hol mögöttem vigyázta az utamat… 

A legizgalmasabb szakasz szerintem az észak-nyugati vonalat követő út. Leszámítva azt, hogy a kicsit sem könnyű terepen fel-le vándorol az ember - változatos, kanyargós, hol árnyékos-hűvös, hol napos-melengető úton lehet kutyagolni, nagyon nagy élmény és többször is gyönyörű panoráma nyílik a városra. Képzeld csak el: felküzdöd magad egy teraszra és a lábod előtt hever Dél-Korea fővárosa! S nem ám úgy, hogy valami felvonóval repítetted magad oda, hanem a két talpaddal. Igen, igen…, néha a tenyeremmel is rásegítettem, sőt a nadrágomat is igénybe vettem,mint féket. S cseppet sem segített a nyomoromon, hogy Yi jókat mulatott rajtam. No, de azért segítőkész volt és igyekezett nem vigyorogni, amikor a maszatos tenyeremmel összekentem az arcomat is, és kipucolkodni is igazán igyekezett. (Már amennyire ezt a koreai udvariassági szabályok megengedték) Nem baj. Nagyon büszke voltam, hogy sikerült meghódítani a városfalat és megpróbáltam elképzelni odalent azt a képet, amit a sorozatokból olyan jól ismerhettem már.  Akkor még nyilván hiányoztak a felhőkarcolók és az 50-60 emeletes üvegpaloták, de a mi szabhat határt az ember fantáziájának? 

Aztán épp besötétedett, mire leértünk és bakancsosan, kissé csapzottan hol lehetett volna jobbat vacsorázni és sojut inni, mint a Sindang-dong negyed egyik piciny, barátságosan hunyorgó tteokpokki kifőzdéjében? 

egy kis zenével...

Szerző:

 Érzéki Korea

Téma: Városfal, túra, nadrágfék

Dátum: 2015.03.08

Feladó: Szerencsi Tamás & Joó Bea

Tárgy: Szöuli városfal

De jó, hogy rátaláltunk erre a cikkre! Mi megyünk májusban Koreába és eddig nem találtunk erről a szöuli programról sehol ajánlást, vagy jó leírást.
Nagyon örülünk, hogy olvashattuk, köszönjük szépen!
Tamás&Judit

Dátum: 2015.03.07

Feladó: László

Tárgy: A szöuli városfal

Jó kis túra lehetett! :-))
Köszi a beszámolót.
L.

Dátum: 2015.03.04

Feladó: Kocsis András

Tárgy: szöuli várfal

Ez egy nem szokványos útleírás! Nagyon jó kis túrának látszik, érdekes a leírás, belecsempészed a hivatalos tudnivalókat a laza élménybeszámolóba. Ügyes :-)) Nagy kedvem lenne végigmenni a városfal mellett.
És Köszönöm!
Kocsis András

Új hozzászólás hozzáadása