Időutazás - át az Incheon-hídon

Igen korán és kicsit morcosan ébredtem azon a reggelen. Yi előtte való nap telefonált, hogy csak holnap érkezik Szöulba, a munka közbeszólt. Ezt én értem, persze, de mégis…, nem nagyon tudtam mihez kezdjek. Na, nem mintha nem maradt volna még ezer és egy néznivaló ebben a csodavárosban, de valahogy most nem volt kedvem sok embert látni, sorban állni, tülekedni. Az igazság persze az, hogy nem volt tervem, mert azt hittem, Yi majd jól kitalál mindenfélét. Hát nem így lett…

Sang-gil (balra) munkában :-)

Az kicsit felderített, hogy a szálloda reggelizőjében – noha olyan korán volt, hogy rajtam kívül egy vendég sem mutatkozott - Sang-gil ma is mosolygósan készítette el a caffe macchiátót, amit annyira megszerettem itt. Kezdtem derűsebben látni a világot, és ekkor az egyik prospektuson megláttam egy képet : az Incheon hidat ábrázolta. Hát megvan, heuréka! A híd látványa már akkor is lenyűgözött, amikor életemben először léptem Korea földjére. Persze, Incheon Szöul egyik nemzetközi reptere is a kettő közül, de nem szabad elfelejteni, hogy Incheon tulajdonképpen egy Yeonjong nevű szigeten található, és amelyet két híd köt össze a szárazfölddel.

Felvidult a kedvem, mert elhatároztam, hogy megnézem Inceon várost, végigutazom a híres Incheon-hídon, és még tovább! Mért is ne? Hiszen a nyugati part közelében a Sárga tengerben van jó pár kisebb-nagyobb sziget, ahová el lehetne hajózni, tán még olyan is akad, ami lakatlan... Aztán józanészre tértem, de cseppet sem következetesen, a térképemen kérdőjeleket rajzolva az ujjammal, megérdeklődtem a mindig segítőkész Sang-giltől, hogy melyik szigetre érdemes áthajózni, amit meg is lehet járni egy nap alatt….

Picit gondolkodott, ráncolgatta a homlokát, aztán rámutatott egy kicsi pontra: Seungbong. Aztán keresgélt a telefonján valamit, majd a kezembe nyomott egy cetlit, amire a kompjáratok menetidejét írta fel, és elmagyarázta, hogy igyekezzek, mert a kikötőig eljutni legalább két és fél óra. Ráadásnak csak két komp indul délelőtt, és azok jönnek vissza délután. Szóval le ne késsek, mert akkor jaj nekem.  

Nyakamba szedtem a lábam és nem sokkal később már a metrón ültem. Aztán a megadott állomáson kiszálltam, még a megfelelő kijáratot is viszonylag könnyedén megtaláltam a buszállomás felé, pedig óriási volt a tömeg. Na ja, kezdődik a munka, meg az iskola. Egy darabig sodródtam a tömeggel, végül rábukkantam a 720-as busz zajos megállójára, ami majd kivisz a Yeonam Budu kompkikötőbe.

 Nem volt szerencsém. Az orrom elől ment el busz, és a legközelebbi csak 35 perc múlva indult, ami pont elég ahhoz, hogy simán lekéssem a második, 9:50-kor induló kompot. A kérdés az volt, hogy áldozok-e pénzt taxira, hogy elérjem, vagy beleolvadva a forgatagba, felfedezem ezt az elég zsúfolt városnegyedet. Ezen nem volt mit sokáig tűnődnöm, úgyhogy leintettem egy taxit, és a barázdált arcú ahjussinak igyekeztem elmagyarázni, hogy hova mennék.

 "Ahjussi"  ^o^

Barátságos képpel figyelt, és aztán bemondta a viteldíjat a félreértések elkerülése végett. Korrekt volt, Sang-gil is ekkora összeget emlegetett, amiben a hídpénz is benne van. Igen hálás voltam neki, a taxis ahjussinak is, és legfőképp hálás voltam a Jó sorsomnak, hogy az autó kényelmébe és puha csöndjébe belesüppedve utazhattam át ezen a csodálatos, lélegzetelállító építményen, az Incheon hídon. Megszűnt a külvilág, a metropolisz zaja és valóban olyan érzés volt, mintha egy időgépben lennék. 

 

Az Inceon Daegyo-t, ezt a lenyűgöző építményt, ami híd a szárazföld és a Yeongjon sziget között, 2005-ben kezdték építeni, és négy évvel később, 2009-ben adták át. Akkor a maga nemében – vagyis az úgynevezett ferdekábeles szerkezetű hidak között még a világ ötödik leghosszabb hídja volt, tavaly már „csak” a 9. helyen volt. A híd tiszta hossza 12 km, a felvezető autópályák bevezető szakaszaival együtt 22 km. A ferdekábeles szerkezet – laikusan megközelítve - azt jelenti, hogy néhány oszlopot állítanak fel a hídon, amelyekről kifeszített kábelek segítik a hídtest stabilitását. Az Incheon hídnál külön kihívást jelentett, hogy a Sárga-tengernek ez a szakasza egy szeizmikusan aktív térség, ráadásul úgy kellett megépíteni a hidat, hogy ellenálljon a nyaranta ezen a tengerszakaszon dúló pusztító tájfunoknak is. A híd fedélzetén a rengésből adódó mozgások kompenzálására több, 50 tonnás súlyt is elhelyeztek.

A hatalmas mesterséges tömeget azonban érzékelni nem lehet, mert olyan, mintha a karcsú híddal együtt lebegnél. Az Incheon-hídon mindössze két oszlopot állítottak fel, s azok is varázslatosan magasak és kecsesek, s alattuk átsuhanni, szinte valószerűtlen, álomszerű utazás. A látvány nyújtotta élmény és az a borzongató érzés, hogy nem látod a híd végét, mert párás ködbe vész a tenger felett, egy életre szólóan vésődik az agyba és a szó legszorosabb értelmében olyan, mintha hangtalanul átsiklanál egy másik világba.  

Elmerengésemnek aztán véget vetett, amikor megérkeztünk a kikötőbe és az ahjussi integetetett, hogy lóduljak, mert lekésem a kompot. Ő is hajszálpontosan adta a visszajárót a nyugta kíséretében, és már meg sem kíséreltem a borravalót, mert eddigre már tudtam, hogy úgysem fogadná el. Ehelyett sebesen terelgetett maga előtt, és elmagyarázta a matróznak, hogy nincs jegyem, de majd kifizetem a viteldíjat a hajón. Ezen kicsit megilletődtem, ugyanis itt csak előre váltott jeggyel, vagy bérlettel lehet kompolni, és arról szó sem lehetett, hogy beálljak a pénztárba. Így esett, hogy a hídon átérve tényleg egy teljesen másik világban találtam magam. Elmaradt a zaj, a tömeg, az ultramodern beton- és üvegpaloták, a város lüktetése és lakóinak elegáns, pedáns öltözete. Olyan volt, mintha a híd visszavitt, elrepített volna időben és térben egyaránt, utaztam egy imbolygó kompon egy ismeretlen, párába burkolózott kis sziget felé.

 lebegés

 

------------------------------------   Folytatása következik....  ------------------------------------

//2015. augusztus 8.//

ne hagyd ki!  / touch this! 

Így született meg...