Déli partok varázslata

Késő este az egésznapi csatangolástól sajgó bokával, félálomban és félszemmel, kornyadozva néztem az egyik sorozatot a kicsi, de igen kedves szöuli szállodai szobában. Aztán kipattant a szemem, mert gyönyörű tengeri tájat láttam egy elhagyatott szigettel, ahová éppen valamelyik kegyvesztett királyi sarjat száműztek. Vége volt a nyugalmamnak, látni akartam ezt a vidéket így vagy úgy, előbb, vagy utóbb…

Reggel aztán némileg kerülgettem a forró kását, de végül is csak előálltam Yi-nek a kérdésemmel: Hol vannak azok a szigetek, meg azok a partok, amit láttam? És három nap múlva a szöuli központi buszpályaudvaron felszálltunk egy expressz buszra. Számomra ez a négy és fél órás élmény már maga volt a „nagy utazás”, az autóbusz kényelmével, a felkínálkozó tájjal és annak minden rejtett, kitárulkozó kincsével, már amit egy rohanó expressz-buszból látni lehet…  

 

Aztán megérkeztünk Tongyeongba, abba a városkába, amit néhányan „Korea Nápolyának” neveznek. Én nem tudom, lehet, hogy nem értek hozzá, de akik ezt mondják, vagy nem jártak Nápolyban ÚGY TÉNYLEG, vagy könnyű nekik eltéveszteni a dolgokat. Nápoly az Nápoly, önmagával hasonlatos és Tongyeong is csakis saját magához mérhető, máshoz nem. Igaz, mindkét város egy festői tengeröböl mentén fekszik, igen ott vannak a halászcsónakok, de egyébként az egyik nagyon dél-olasz, a másik pedig nagyon déli koreai…   

Nem, ebben a festői öbölben található városban nem nyüzsögnek a „beach-fan” (amerikai, kínai és persze hazai) turisták az ő trendy surf- és vitorlás cuccaikkal. Itt a csendet a tenger hangja és a halászhajók legénységének kiáltozásai, no meg a halpiacok állandóan morajló, hullámzó hangzavara töri csak meg. A maga külső hatások által nem fertőzött koreai ártatlanságában mutatja magát. Meg kell érinteni, meg kell kóstolni.

Igen, azért is nagyon izgatott voltam, mert felidéztem, hogy épp ezeken a vizeken zajlott a XVI. század legnagyobb távol-keleti tengeri csatája. Itt győzött szinte maroknyi flottájával az „ADMIRÁLIS” YI Sun-shin 1597-ben a sokszoros túlerővel bíró japán hadihajó armadájával szemben. Még Szöulban megnéztük a csatáról szóló, az eddigi legnagyobb kasszasikert bezsebelő híres filmet, hát hogyne dobogott volna a szívem, amikor végre megláthattam a híres „Teknősbékát”, vagy más néven „Tüskehajót” – vagyis hát annak természetesen az eredeti méretben és arányokban elkészített másolatát. 

A zseniális stratégának bizonyuló tengeri medve titka nem volt bonyolult, csak egyszerűen forradalmi. Fürge, könnyen forduló,  „tüskepáncéllal” borított hajóit az ő általa kitalált ú.n. „daru-alakzatban”, mint egy éket küldte a nehézkesebben mozgó japán flotta derékhadába, s aztán az így szétzilálódott ellenséges hajósereget az ék két feléről oldalba támadta. Kockázatos, agyfúrt és nagyon véres győzelem volt.  

 

emlékeztető a filmből

 

Ámde jöjjünk vissza a jelenbe.

Tovább kalandozva ezen a sok tüzet és vért látott vízen, egy bérelt autóval behajóztunk a Hansando sziget felé tartó kompjáratba. A menetrendet, a sürgető perceket, itt bizony el lehet felejteni, mert Dél-Korea déli részén az idő kicsit lelassult, majdhogy nem megállt a nagyvárosi nyüzsgés után meg pláne. De ez senkinek nem is hiányzott, úsztunk egy kompon, azokon a vizeken, ahol egy maroknyi hős tengerész-harcos tigrisként védte hazája partjait, úgy 420 éve…

Ez a kép önmagáért beszél és sokáig csak üldögéltünk a szárazföld irányába bámulva. Később a helyi halpiacok egyikén bevásároltunk a vacsorához. Azt kell, mondjam, hogy a tűz ébrentartásán és a terítésen kívül sajnos nem sokat tudtam a kaja elkészítéséhez hozzátenni…

Másnap aztán nekiláttunk a hegymászásnak. Egy jó darabig fogaskerekű kisvasúttal fel lehet jutni, de ha ezt is látni akarod és a szél le nem fúj – akkor még roppant kemény kaptatókkal kell megküzdeni.

De ki mondja, hogy ez nem ért meg minden fáradságot? 

 

Visszatérve a városba, Tongyeongba, még jó néhány magassági kaland várt ránk. A híres sportmárka szponzorálásának égisze alatt megépített felvonó szinte érintetlen, csodálatos erdő felett visz fel a Mireuksan hegyi kilátóhoz (ohhh…majdnem addig…), de mit számít már az a „kis” gyalogosan megteendő emelkedő? Tényleg meg lehet csinálni viszonylag könnyedén, jó cipő kérdése az egész. Komolyan. Lefele persze itt is sokkal nehezebb, igen, itt is leültem néhányszor.. hahaha.   

 

Aztán hazafelé, Szöul felé zenét hallgattunk, mert így volt a helyén minden kicsi kép és hang. És aztán, jóval később elkészült ez a video.   

Téma: Déli partok varázslata

Dátum: 2015.05.08

Feladó: Rozsdás Rézi

Tárgy: beszámoló

Kahsahmidaaa,
Nagyon élvezetes, várom a többi élményedről is a híreket!

Dátum: 2015.05.09

Feladó: Érzéki Korea

Tárgy: Re:beszámoló /Rozsdás Rézi

chomaneyo :-)

Dátum: 2015.04.29

Feladó: TFMarcsi

Tárgy: Köszönöm....

...ez is nagyon élvezetes volt.Szeretem a stílusod! A d-k-ai tájért és minden ami hozzá tartozik/ művészet, történelem, kulinária,filmek... /már eddig is rajongtam, ezek az ismertetők, személyes élmények, képek, vélemények, csak fokozzák.

Dátum: 2015.04.30

Feladó: Érzéki Korea

Tárgy: Re:Köszönöm..../TFMarcsi

Köszönöm a véleményedet, és nagyon örülök, hogy tetszett.
Majd még jönnek a többiek is sorra :-)
Maradj velünk ezután is!
ÉK

Dátum: 2015.04.29

Feladó: Érzéki Korea

Tárgy: Köszi /Tünde

Örülök, ha tetszett és köszi :-)
E.

Dátum: 2015.04.29

Feladó: Tünde

Tárgy: köszi

Köszi az újabb remek úti beszámolót. Igazán gyönyörű lehetett :)

Új hozzászólás hozzáadása

Szerző:

 Érzéki Korea