A suwoni csoda 1. rész

Amikor csak felidézem Suwon nevét, a csoda szó jut az eszembe. Csoda, hogy első kirajzásom Szöul határain kívül mennyi fordulatos meglepetéssel várt, csoda, hogy nem kaptam tüdőgyulladást a lezúduló zivatarban, és csoda, hogy az igazi ginzeng-gyökérből készült tea milyen jól tud esni egy kunyhó csöpögő terasza alatt. Csoda, hogy életem első koreai barátságát egy kiránduló tizenéves fiúosztállyal kötöttem egy bögre és egy doboz keksz cseréjével, csoda, hogy fél napon át táthattam a számat egy történelmi film forgatásán és senki sem zavart el, sőt! Csoda, hogy véletlenül rátaláltam Jeongno király (Yi San!!) sírhelyére, pedig nem is oda indultam (vagyis jól eltévedtem, hahaha…)  és csoda, hogy megmásztam a Hwaseong erőd falait, ahelyett, hogy egy sárkány-vontatta sétabusszal utaztam volna végig mellette. 

És csoda, hogy gyakorlott turista lévén a suwoni kiruccanás előtt bárgyún azt gondoltam, hogy Suwont egy nap alatt megnézem. Csak úgy pikk-pakk, mint mondjuk a szentendrei skanzent. Aha!

Mentségemre legyen mondva, hogy két nappal azelőtt érkeztem életemben először Koreába, és azt a két napot Szöulban töltöttem elég hasznosan. És ekkor még Yi-t sem ismertem… :-)

Este forgolódtam egyet-kettőt, és kigondoltam, hogy beveszem Suwont…  Mért is ne? Itt van a szomszédban (30 km, mint mondjuk kb. Leányfalu), a metró kivisz, bérletem már van a szöuli tömegközlekedésre, remek nap lesz! Bevackoltam…

Nna, annyira nem indult fényesen a nap, mert reggelre súlyosan lógtak az esőfelhők, és kicsit el is aludtam, korábban akartam indulni. Sebaj, dzseki, zárt cipő, hátizsák, víz. Ha vagy olyan szerencsés, mint én és Szöul belvárosában szállsz meg, lehetőleg az 1. metróvonal közelében (Szöulban mindent beleszámolva 11 vonal működik) akkor remek, mert az 1. vonal elvisz Suwonig. De nagyon észnél kell lenni, mert ez a vonal Guro állomásnál elágazik, és a végén ott köthetsz ki, ahol nem szeretnél, közben pedig fogynak a kilométerek a kártyádról. (Csak azoknak, akik esetleg nem tudják ezt még: Koreában a tömegközlekedés ára távolságarányos. Vagyis az automata beenged, kienged, és közben leveszi az megtett távolság árát. Ez méltányos megoldás, igaz? )

Leérve a metróalagútba nagyszámú, eddig nem látott utazóközönséggel találkoztam (egyébként mozgólépcsőt elvétve találsz, azaz vagy lépcsőzöl le-föl, vagy liftezel abban az esetben, ha lusta és ráérős vagy: én soha nem értem rá :-))).  Mivel reggel fél nyolc körül járt az idő, a tömegközlekedést ilyenkor diákok és munkába siető szöuli polgárok szállják meg, és a világító fejű turistára vagy úgy néznek, mint egy marslakóra, vagy megpróbálnak rá se hederíteni. De mivel Koreában udvariasak az emberek, az első reakció után szinte mindenki kéretlenül segíteni akart, és szaporán bólogatva mutatták az irányt, hogy : Arra! Arra!

 

Elcsíptem a nekem megfelelő szerelvényt, még ülőhelyem is akadt, de gondosan ügyeltem, hogy ne üljek az idős, rokkant betegek kijelölt helyére. Ezeket tudniillik ott még akkor is igyekeznek üresen hagyni, ha egymás fején kell állni. Mivel az út közel másfél órás (van expressz járat is, de azt valahogy elvétettem) bőven volt alkalmam megszemlélni öltönyös, hátizsákos, vagy bejáró öltözetű utastársaimat, akik vagy ásítoztak, vagy mobiljukat bűvölték, zenét hallgattak, vagy dülöngélve szundikáltak. Alig láttam olyat, aki könyvet, vagy újságot olvasott volna, hiszen ott ezeket lassan teljesen kiváltotta már a digitális kor és a legmodernebb eszköztár. 

 

Közben felidéztem még egyszer aznapi úti célom, Suwon képét és történelmét. Talán emlékeztek rá még a sorozatból, hogy Yi San ( „A korona hercege”) – azaz Jeongjo király (1752-1800) ide szerette volna áthelyezni a fővárost és ennek érdekében számos intézkedést tett. Ezek közül is a legfontosabb a Hwaseong erőd és a masszív városfal megépítése (XVIII.sz.).  Suwon napjainkban is az egyetlen város Dél-Koreában, amelynek régi magját a teljes fal bekeríti, az persze nyilvánvaló, hogy a mai város ezt a falat már jóval túlnőtte.

 A közel másfél milliós lakosú Suwon ma Kyonggi tartomány székhelye – ha ebbe jobban belegondolok korábban, akkor beláttam volna, hogy Suwon messze nem „egynapos kaland” (de igazán az a balga, aki a saját hibájából nem tanul :-))))  

 

Esetleg Samsung mobilod, TV-d, kütyüd van? Akkor jó tudni, hogy ebben a városban húzták fel azokat a falakat is, amelyek mögött ma a Samsung birodalom R&D (kutatási és fejlesztési) központja húzódik meg, és ahol ennek a cégbirodalomnak a mindenható urai talán épp ebben a pillanatban döntenek a következő termékgeneráció sorsáról. Esetleg arról, hogy jövőre milyen okostelefont, vagy iPad-et fogsz megvásárolni…, te ott, a világ másik végén!    

Ha egy kicsit kalandozni akarsz a digitális nagyhatalom elképesztően gazdag birodalmában, akkor kattits az alábbi linkre, de utána gyere vissza a történetbe és a történelembe :-)

global.samsungtomorrow.com/purposely-leaked-20-things-about-samsungs-digital-city/

Szóval a metróban ülve én is elbóbiskoltam – ki tudja, melyik században jártam - és arra riadtam, hogy valaki szelíden megböki a vállamat. Egy mosolygós arcú diáklány volt, akinek tán szemet szúrt az ölembe ejtett térkép. Egy kicsit sem csodálkozhattam ezen, hiszen Suwonban 13 (írd és mondd tizenhárom!!)  egyetem működik.  Megköszöntem a kedves ébresztést és kicsit kótyagosan, de sebesen kiszálltam itt:

Nna, most aztán merre? El kellett döntenem, hogy jobbra, vagy balra indulok. Vagy a Suwon erődítményrendszert (Hwaseong)  és a palotát nézem meg először, vagy a „Koreai falu” néven ismert skanzent, amely megszámlálhatatlan film- és sorozat forgatásának a színhelye. Nem sokáig tébláboltam, és az utóbbi mellett döntöttem. Hamarosan ott ültem egy menetrendszerinti buszon, aminek útvonala jóval hosszabb és kacskaringósabb, mint az óránként induló speciális turista shuttle járatoknak. Ezt épp lekéstem és nem volt türelmem még egy órát várni. Azt hiszem, jól döntöttem, hogy ebbe az irányba vettem az utamat, s erre utólag is van legalább három jó indokom (bár egy tüdőgyulladást kockáztattam, de azt akkor még nem tudtam). Szóval az indokok:

  • Ez a busz Suwon olyan részein is áthalad, ami a hivatalos turistabusz útvonalából kimarad, és ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy kiszállj és ismerkedj.

 

  • Pont ezen a napon, ezekben az órákban forgattak a „Koreai faluban” egy történelmi filmet –amit akkor én még a buszon bámészkodva nyilván nem tudtam. De mi az esélye annak, hogy egy dorama-rajongó pont egy ilyenbe botlik? Lássuk be, hogy 1 az 1000-hez, nem?  :-) :-) 

egy Joseon Yangban társaságában

 

  • S végül, de nem utolsó sorban életem első koreai barátait szereztem egy vidám középiskolás fiúosztály képében, akik a leszakadó esőben „megmentettek” és „megvédtek”. Hogy ezt a koreai férfinem bármely korosztálya mért így mondja a mai napig – azt megérteni tán soha nem fogom, de átélni és szavak nélkül megérezni nagyon jó volt ott Suwonban, a történelem kerekét visszaforgató régi Joseon-korabeli faluban.  

 azóta is a barátaim :-) ^^

 

Folytatása következik...