A kiszabadított patak

Életem első szöuli kalandozása ennek a kristálytiszta, jéghideg, vidám pataknak a partján kezdődött. Persze, még nem lendültem formába. Aznap érkeztem, a repülőút hosszú volt, derekam sajgott (félrebillent pózban és összeguborodva sikerült a repülő ülésében elaludnom), a bokám bedagadt, de nem folytatom.  Nekilódultam a sétának, az útikönyv szerint 10 perc múlva a pataknál leszek. Nem 10 perc volt, hanem 5, és teljesen váratlanul ott álltam a 22 kis gyaloghíd közül az egyiken. Még zúgott a fejem a forgalom zajától, az ismeretlen nagyváros még ismeretlenebb lüktetésétől, hát leballagtam a lépcsőkön a Cheongyecheon keskeny partjára, és megtörtént a csoda: minden külső dübörgő városi zaj egy csapásra elhalt, csak a patak csobogása hallatszott. Szöul ekkor varázsolt el először.   

 

A Cheoggyecheon patak Szöul belvárosában csörgedez nyugati irányból keleti irányba, mintegy 10 km hosszan, míg el nem éri a Han folyót. Megnyugtató, romantikus színfoltja a Citynek, színpompás tükre néhány nagy ünnepnek, és mintha cinkosan csillogna-kacsintana, amikor a szerelmesek kezei összesimulnak a part menti kis sétányon.     

Történetében itt is a Joseon-korig kell visszamennünk, amikor is Taejong király (XIII-XIV.sz.) elhatározta, hogy rendbe kell hozni Szöul csatornarendszerét, habár akkor még Gaechon névre hallgatott. Komolyabb mederkotrásokra, partépítésekre azonban csak a XVIII. században került sor. Az 1950-53-as Koreai háború után rengeteg ember költözött Szöulba és zsúfolt, egymás hegyére-hátára sebtében összetákolt kunyhók nőttek a patakparton.

 Aztán jött, ami ezzel jár, a szemét, a limlom, a patkány-és csatornabűz, a betegség. Nem nagyon lehet csodálkozni, hogy 1958-ban az akkori kormány úgy döntött, hogy ebből elég, és lebetonoztatta majdnem az egész folyócskát, úgy 6 km hosszúságban és 1976-ban elkészült egy többsávos, magasépítésű autópálya. Úgy tűnt, sorsa megpecsételődött, élve eltemették és benyelte őt a világváros betontengere.

2003-ban megjelent egy főpolgármester (Lee Myung-bak) és néhány merész üzleti vállalkozó, és kidolgoztak egy helyreállítási projektet. Tagadhatatlan, hogy nagyon nagy fába sikerült a fejszét csapni, mert hogy mást ne mondjunk, kiderült, az eltelt évek alatt a patak szinte teljesen kiszáradt és több, mint 120 ezer tonna vizet kellett megmozgatni (a Han gangból és mellékfolyóiból, valamint a metró alatt húzódó víztározókból). A kivitelezés óriási erőfeszítéseket és hihetetlen pénzösszeget emésztett fel. Nem beszélve arról, hogy milyen hatalmas bosszúságot okozott az autósoknak, a környező épületekben székelő vállalatoknak, az ott dolgozóknak és a kerületben lakóknak. Ha azt mondjuk, általános volt az ellenszenv Szöul-szerte, akkor keveset mondunk…

Szerencsére azonban a politikusok és a finanszírozók hajthatatlanok és kitartóak voltak, sokan meg is gazdagodtak, de a legtöbbet végül is a szöuli polgárok és a lenyűgözött turista nyerte.    

A Cheonggyechont itt láthatjuk először a felszínen és mindjárt egy különleges alkotás ötlik a szemünkbe, a neve „Spring”, amely ugye jelenthet tavaszt, jelenthet forrást és ugrást is, engem viszont leginkább a koreai buddhista templomokban található sztupák modern, stilizált változatára emlékeztetett.   

Spring 

 A Gyertyaláng szökőkút

 

A „Gyertyaláng”-nak elnevezett szökőkút-együttes egy kétlépcsős, zubogó vízesésben folytatódik, s ez éjszaka még izgatóbb, még romantikusabb, mert különböző színben zúdul alá, hol pedig egészen elsötétül…

Sokan andalognak, ténferegnek itt ilyenkor, fiatalok, családok, nyakukban kisgyerekkel apukák és öltönyös, kosztümös dolgozók, akik talán itt vezetik le a nap feszültségeit.   

Jelenleg azonban még fényes nappal van és némi üldögélés után elindultam a patak mentén, azt sem tudva, hova, merre forduljak, mit is fényképezzek. Akik szembe jöttek barátságosan mosolyogtak, mozdulataik nyugodtak voltak és akartam vagy nem, lassan bele kellett ebbe a harmóniába simulnom. Kicsit arrébb két zenészfiú körül kisebb csoportosulás támadt és én is beálltam bámészkodni. Csak az én fejem világított, úgyhogy cseppet sem csodálkozhattam, amikor a gitáros-énekes két szám között egyenesen nekem kiabált oda vidáman:

 

„Honnan jössz?”  No, erre nem számítottam, mindenki rám nézett, hát nem volt más választásom, visszakiabáltam: „from Hungary” Hopp, cseppet megtorpant a lendület, aztán felderült az arca és V-alakot formálva ujjaival a magasba ugrott: „Bela Bartok!!!!” – most rajtam volt a sor, én is victory-t mutattam és magamban megemeltem a kalapomat a srác előtt. Hm. Igencsak képzett zenész lehet. Majd a fiúk belecsaptak egy fölöttébb zúzós nótába – és nekem fergeteges jókedvem támadt.  

      

Ha valóban igazi pompájában szeretnéd látni a kiszabadított patakot akkor májusban gyere el ide. Akkor ugyanis a Buddha születésnapja alkalmából rendezett többnapos lótusz-lámpás fesztivál egyik legfontosabb helyszíne a Cheonggyechon és környéke. A víz fölött színes lótuszformájú lampionok százai, a vízen pedig csodálatos, buddhista ihletésű, szobrok, életképek lebegnek     

          

 

    

          

 

    Aztán - mert így van rendjén - ránk virradt...

               

 

Szavazás

Szeretnél-e Budapest belvárosában ilyen patakot?

Igen (25)
86%

Nem (1)
3%

Ugyan! Ez itt illúzió :-) (3)
10%

Összes szavazat: 29