A kaméliás sziget

       Jangdo - 장사

Eddig nem nagyon hittem benne, hogy van olyan ici-pici, lakatlan sziget Koreában, maga a színpompás Paradicsom, egy valódi csoda, amit a tiszta-kék égből pottyantottak az Égiek a tengerbe, hogy télen is viruljon. Pedig van, és képzeljétek, a szárazföldről alig háromnegyed órás hajókázás után ki lehet rajta kötni, méghozzá majdnem folyamatosan télen-nyáron.

A ’kamélia’ szó hallatán talán mindenkinek más jut eszébe elsőre. Az irodalom rajongóknak valószínűleg ifj. Dumas világhírű regénye, a „Kaméliás hölgy”, a botanika és a virágok szerelmeseinek pedig egy egyszerű, de pont ezért lenyűgöző „egzotikus” virág.

Anélkül, hogy belemennék a tudományba, azért kicsit ismerkedjünk meg vele: a kedves kamélia a harangvirágúak rendjébe tartozó teafélék családjának egy nemzetsége. Nagyjából 100 fajt sorolnak ide, közülük több ismert dísz-, illetve haszonnövény, amik közül a legfontosabb a japán kamélia és a tea. A legtöbb faj őshazája Kelet- és Dél-Ázsia. (Forrás: Wikipedia)

A kamélia cserje fás szárú, örökzöld, ágai ferdén felállnak, a koronája pedig szétterül. vadon különféle lomberdőkben nő, szereti a laza, tőzeges talajt és a párás levegőt, a szárazságot nem tűri. Nagyon fényigényes, de a közvetlen tűző napot nem bírja. Fagyérzékeny. 

És a kutya pont itt van elásva! Fagyérzékeny, s mégis, megfelelő körülmények között csodálatosan virítanak a kamélia cserjék, és hogy lássuk, egyáltalán nem kell a legdélibb szubtrópusi övezetbe, vagy az Egyenlítő másik felére utaznunk, elég ha novemberben, december elején kikötünk a kicsiny-kis Jangsado-n.

  

 

December eleje van. A szárazföldön még kissé megilletődve a régi Gaya-birodalom földjén lépkedünk, amikor Dél-Gyeongsang tartomány egyik festői kikötő-városában, Tongyeongban járunk. Engem, mint a „Silla királyság ékköve” sorozat nagy rajongóját már első alkalommal is meghatott ez a sokat szenvedett, s talán mindig is kicsit lenézett, álmos, hal- és tengerszagú rengeteg vért nyelt föld, és hihetetlen szépséggel csipkézett tengerpartja. 

 

A naptól, széltől cserzett bőrű halászok és a mindig szorgoskodó, barázdált homlokú asszonyok csak első nekifutásra tűnnek mogorvának. Ellenállhatatlan határozottsággal, kevés szóval, kemény kézzel ösztökélik az arra járó, messze földről érkezett idegent, hogy kóstolja meg az ebből, vagy abból a tengeri firkanytúból frissen elkészített helyi ínyencségeket. Mert az étel táplál és gyógyít, a megosztása pedig barátságot szül.

  

Pocakunk már nem követelőzik, és megmelegedett, könnyű szívvel gyalogolunk tovább a Tongyeong Excursion Ship Station (유람선터미널) felé, ahonnan a kiránduló hajók indulnak. Persze a városban számtalan komp- és hajókikötő található, de a mi úticélunk felé, a Jangsado-ra csak innen indulnak járatok, s miután a kompon 15.000 wonért(kb. 3.800 Ft)  megvesszük a jegyet, máris beszállhatunk. Az idegenvezetőnk, aki a kis hajó kapitánya is egyben, meglehetősen nehezen érthető „koreai-angolsággal” kevert nyelven rövid bevezetőt tart, majd – nagyon helyesen – a hajó navigálásával foglalkozik. Ez nem egyszerű feladat ám, hiszen itt a tenger telis-tele van kisebb nagyobb zátonyokkal és veszélyesen meredező tűhegyes szirtekkel. Kicsit több mint 40 perces, jobbra-balra billegő, izgalmas hajókázás után, ragyogó decemberi napsütésben kikötünk a pici sziget szűk bejáratú kikötőjében, és a kapitányunk még egyszer felhívja a figyelmet, hogy összesen 2 óránk van a szigeten, mivel mindenkinek azzal a hajóval kell visszamennie, amivel érkezett.

Természetesen a sziget látogatásáért belépődíjat kell fizetni, ami felnőtteknek 8.500 won (kb. 2000 Ft).   

És ekkor megérkezel a kicsiny földi Paradicsomba, a szigetre, ami mindössze 400 m széles, 1.9 km hosszú és összesen 390 m2 területű. Szinte hihetetlen és emberi ésszel felfoghatatlan, hogy ez a cseppnyi föld-darabka micsoda gazdag, pompás növényzettel köszönti az ide látogató, elkerekedett szemű vándort.

A zsebkendőnyi kis szigeten több mint 100 ezer fa- és cserje van, többségében kamélia és ezüst magnólia, utóbbiak száma azonban jóval kevesebb. De van itt hatalmas, vadon termő rókafarkú orchidea (aerides) és jeles vesszőskosbor (dendrorium nobile) is, ám ezek nagy része ilyenkor már nem virágzik, ellentétben a szigetet uraló kaméliával. Csak ámulsz és bámulsz, amint a parádésan rendben tartott kis ösvényeken és romantikus hidakon bámészkodsz jobbra-balra, totálisan megfeledkezve arról, hogy a lábad elé is nézz, pedig olyan fényűzően pompás vörös szőnyegen taposol, amilyen szépséget csak a természet képes leteríteni az ember lába elé. Apró, csiripelő, csodásan daloló madarak kis serege kísér, akik még nem költöztek el, és hiába reménykednek egy kis alamizsnában, mert etetésük szigorúan tilos.  

Vessetek csak egy pillantást erre a légi felvételre! Vajon mire emlékeztet? Bennünket, a nyugati formákhoz szokott szeműeket talán egy kiflire, de persze nem így az ázsiai népeket.   

A „jam” kínai karakter „selyemhernyót” jelent, hiszen az itteni embereket a sziget elnyújtott, különös formája a selyemhernyóra emlékeztette őket. Mivel a szigetet nagyrészt örökzöld növényzet borítja, így mindig üde, vagy méregzöld színben díszeleg a kék óceánban a Selymhernyó sziget, de szívesebb nevezem Kaméliás szigetnek.

A sziget lakatlan, de ez nem azt jelenti, hogy néptelen lenne. Különleges, semmihez nem fogható hangulata, szépsége még a filmeseket is megfogta, pl. itt forgatták a nagysikerű „My Love from The Stars”, a „One Warm Word”, a „Running Man” és az „Uncontrollably Fond” egyes jeleneteit is.  

Nos, a kilátás innen ugye cseppet sem a telet idézi? Bizony inkább a buja illatú tavaszt, ahol mindenki szíve megdobban és talán még az is szerelembe esik, akinek addig esze ágában sem volt :-)

Az ajánlott útvonalról persze néha-néha letértünk, de szabadon csatangolva is olyan szépen karban tartott ösvényeken lehet járkálni, mint ahogy az a fenti képen is látszik.

Aztán egyszerre csak ott álltunk a híres-nevezetes „Szivárvány hídon” (무지개다리), amit az „Uncontrollably Fond”-ból ismerhetünk, amikor a Sin Joon-yeongot alakító Kim Woo-bin várta No-eult (Suzy). Emlékeztek? Wow, és micsoda kilátás nyílik innen!

Ezt a gyönyörűséges helyet Kamélia barlangnak hívják, naná, egy cseppet sem véletlenül! Bizony, a Kamélia barlang is ismerős lehet a sorozat-rajongóknak, mégpedig a „My Love from The Star”-ból.

Ha esne, ide lehet behúzódni, de nekünk szerencsére végig ragyogott a nyugat felé lassacskán vonuló nap, így ez a kupola menedék helyett egy igazi tündérmesére emlékeztetett.

Ez az amfiteátrum nemcsak a „My Love”-ban szerepelt, de számos híres K-pop banda, így az EXO és a BTS is adott már itt koncertet. Akusztikája vetekszik a híres epidauroszi színházéval. Képzeld el, hogy oda lemégy, teljesen normál hangon beszélsz és még a legfelső sorokban is tisztán lehet téged hallani. Hát még, ha ráadják a kakaót!

A hegy tetején van egy kis kamélia cserjékkel körülvett kávézó és szuvenírbolt, ahol méregdrága csecsebecséket lehet venni, de a teájuk fenomenális! Hiába, a teacserjék hazájában járunk.

Aztán elérkezett az idő, amikor el kellett hagyni a Kaméliás szigetet, és mi hallgatagon ültünk a barátságosan zümmögő, dülöngélő kis hajón a szárazföld felé tartva. Valami történt ezen az elvarázsolt szigeten, amit egyikünk sem tudott megfogalmazni, a nap pedig örök körútját követve lassan elmerült a Koreai-szoros fölött a Keleti-tengerben.

 

// 2017. január 27. //