Hősök nyomában 3.

                    A KORYO királyság korában ( 918-1392) 
     

Sillának tehát sikerült a nagy álom, 668-ban egyesítette a három királyságot, de vezető szerepét alig 250 év után vészesen elvesztegetni látszott. A kora IX. században a sillai uralkodók fantáziátlan, és földhözragadt politikáján felülkerekedtek a hataloméhes nemesek, káosz, garázdálkodás és rebelliók egész sora ütötte fel a fejét mindenütt. Elég az eléghez, hogy számtalan villongás után Wang Geon, egy nemes fia megölette riválisát és 918-ban Taejo király néven az új, Koryo néven ismert királyság első uralkodója lett.

A Taejo király által létrehozott egységes középkori birodalom egyre jobban megizmosodni látszott, melynek határát északon is sikerült kiterjeszteni és megszilárdítani. Bevette Wonsant (ma Észak-Korea területén), 993-ban határai már a Yalu folyóig terjedtek és 1394-ben gyakorlatilag az egész ma ismert Koreai-félsziget a Koryo-i királyság birodalma volt, ami nem kevesebbet tett többek közt, mint hogy a ma is ismert „Korea” nevét adta az országnak. 

Kulturális értékeit tekintve három (legfontosabb), méltán örökbecsű kincset hagyott hátra a világnak:

1. a szeladon kerámiákat (alapjában tengerzöld színű kerámiatárgyak)

 

 

2. a „Tripitaka Koreana”  (a koreai buddhista törvények gyűjteménye – több, mint 80 ezer falapra vésve, amelyet máig sértetlenül megőriztek a buddhista szerzetesek a régi Gaya területén található Hein-sa templomban. A világon egyedi értéket képviselő különleges „könyvtár” ma is látogatható) (UNESCO Világörökség)

 

3. ez időben alkották meg a tudósok és kézművesek a világ első fém-alapú, mozgatható nyomtatóját, vagy „írógépét”, amelyen aztán 1377-ben, 78 évvel Gutenberg előtt ki is nyomtatták a JIKJI-t (híres buddhista mesterek tanításának antológiája)

A JIKJI (1377)

 

De ha egy pillanatig is azt gondolnád, hogy Koryonak (ami egyébként „birodalomnak” nevezte magát királyság helyett) nyugta lehetett és nem kellett külső, hódító támadókkal szembenéznie, akkor tévednél.  

Kemény harcokat kellett vívni a határokat folyamatosan támadó Liao kitánokkal ( a mai Kína észak-keleti részéről származó nomád nép), akik szűnni nem akaró rajtaütésekkel abajgatták az északi területek lakóit. 

Kitán sólymos vadászok

 

Mígnem aztán jött egy ember (nemesi család sarja), aki elsősorban nem kardjával és hadi stratégiákkal nyert, hanem csavaros eszével. Így, vagy úgy, a hősök mindig jókor jönnek és ő jött is és nemcsak harcolt, de mindenek előtt: tárgyalt, s nem is akárhogyan!

Seo Hui, akit a történelem úgy ismer, mint a „diplomaták királyát”, vagy a „tárgyalás nagymesterét”.  

993-ban a Kitán Liao dinsztia 800 ezres sereggel elfoglalta az északnyugati határon fekvő területeket. A koryói parancsnok Seo Hui azonban tárgyalási lehetőséget kért, ahol sikerült is megállapodni a harcias, de nem elég ravasz kitánokkal. Itt ígéretet tett, hogy felbontja a szövetséget a Liao (kitán) dinasztiával ellenséges Song birodalommal (Dél-Kína), és hűbérese lesz a kitánoknak.  Cserébe „csak” azt kérte, hogy a kitán sereg vonuljon ki a megszállt területekről, sőt a Yalu folyóig kiterjedően adják át a saját területüket is Koryónak, mivel az tulajdonképpen mindig is az övék, (koryóiaké) volt, csak épp most egy Kitánnal szövetséges törzs bitorolja. Tehát nem csak hogy visszanyerte, ami elveszett, de új kitán területeket is szerzett Koryónak. Seo Huinek azonban esze ágában sem volt szövetséget bontani a déli Song-gal, sőt, a segítségükkel masszív erődvonalat épített az északi határ mentén. Ilyenre mondják manapság, hogy „good job”, ez szép munka volt! 

1009-ben Gang Jo tábornok felkelést szított az uralkodó ellen és meg is ölte a Liao dinsztia által támogatott Mokjong királyt. Több sem kellett a kitájoknak, 1010 elején nagy rössel nekilódultak, hogy megbosszulják  az árulásnak minősített lázadást, de támadásukat Gang Jo tábornok visszeverte. 

Egyébként a KBS2 TV csatorna 2009-ben „ Iron Empress”, vagy más címmel "Empress Chun Chu" címmel készült sorozata ezekben az időkben játszódik, remélem, sokan láttátok, ha esetleg nem,  még pótolható J

Kis ízelítő:     

 

 

Ugyanez év végén Gang Jo tábornok a második támadásnak már nem tudott ellent állni , elfogták és kivégezték. Hyeonjong királynak el kellett menekülnie a fővárosból (mai Keszong, Észak-Korea), amit majd’ porig égettek a nekidühödött kitánok.

Miután Korjó elismerte a Kitán Liao fennhatóságát, az csapatait visszavonta, de nem sokáig maradt nyugton.

1018-ban ismét a koryói birodalomra rontottak egy hatalmas, 200 ezer fős haddal, de ismét egy hősies vezérrel és zseniális stratégával találták szembe magukat.

 Gang Gam-chan tábornok

Gyerekkorában irodalmat és harcművészeteket tanult, és 36 éves korában tette le a királyi hivatalnoki vizsgát. 1018-ban igen magas rangot kapott, a Nyugati Főváros (ma Phenjan) kormányzójává nevezték ki, ami katonai vezetői tisztséggel is járt.

Amikor még abban az évben a kitánok seregükkel átkeltek az Amnok folyón, Gang Gamchan 100 ezer emberével megütközött velük és ügyes manővereinek köszönhetően győzött.

A döntő csatára azonban a következő évben került sor Kudzsunál, ahol a tábornok ismét győzedelmeskedett a betolakodókkal szemben és ezzel végképp megtörte a kitan erőket.  

Ma Korea-szerte nemzeti hősnek tartják és nevét mindenki tisztelettel említi.

A szöuli Nakszongdae parkban áll lovasszobra. A hagyomány szerint itt született, amely helyet Nakszongdé-nak neveztek el, ami azt jelenti „ahová a csillag hullott”. Úgy tartják, születésekor leesett egy csillag és épp ezen a helyen ért földet…  

 

Arcképét az észak-koreai 20 won-os érmén lehet látni, ami nem egyszerű, egyrészt az ember ritkán jut el oda (!), más felől ez az érme nincs forgalomban, így numizmatikai és eszmei értéke van.

 

Dél- Korea jelentős hadiflottájának egyik híres tagja a Deawoo által 2006-ban gyártott és 2007-től folyamatosan szolgálatban lévő romboló, amelyet a nagy hadvezér tiszteletére Gang Gamchan-nak neveztek el.

A hős tábornok emlékét és hőstetteit Korea egész területén méltóképp őrzik és nincs olyan gyerek, aki nevét ne ismerné.