A Silla királyságtól a főzőtanfolyamig III.

 

Egyszer csak megreccsent egy száraz faág… ez én voltam, vagy..? Megtorpantam. Megint egy reccs. Nem én voltam! A reccsenés ezúttal tisztán mögöttem hallatszott, a csudába! Kihúztam magam és hirtelen megpördültem. Végül is én itt vagyok Sillában, hát te ki vagy!?  Nos, nem a vérfagyasztóan dögös Bidam volt, sőt nem is Al-Chon kapitány az ő védelmező kardjával, helyettük ott állt egy farmeres, hátizsákos, jóképű koreai fickó, barátságos, mosolygós szemű. Picit meghajolt, én leutánoztam és reméltem, elég udvarias vagyok. Annak ellenére, hogy rendesen törte az angolt, az én koreaim pedig maga volt a katasztrófa, elég jól kommunikáltunk.  A szomszédos városból jött, kiderült, itt született és itt is nevelkedett. Úgy tűnt, akadt egy igazi sillai idegenvezetőm, aki ráadásul a kivezető ösvényt is ismerte! Így hát együtt zarándokoltunk a királysírokhoz és Kelet-Ázsia legrégibb csillagvizsgálójához.

  

Úgy 4 óra tájt, kénytelen voltam a gyomromra szorítani a kezem, mivel hangosan korgott, és Istenem, milyen égés lett volna… újsütetű sillai vezetőm épp a régi konfuciánus iskoláról magyarázott lelkesen!  De a pillanat eljött (BIZONYOS pillanatok mindig eljönnek, ha akarjuk, ha nem). Feltette a kérdést, honnan jöttem. Mondtam: HUNGARY. Elkerekedett a szeme és ijedten rám rivallt: „Ohh!! hungry (= éhes) vagy? ÉHES???” Begazolva tiltakoztam, neem vagyok hungry dehogy, csak Hungarian vagyok… Jesszusom, ez volt a vég… megragadott és végigráncigált egy hosszú keskeny utcán, teljesen beazonosíthatatlan koreai mondatokat hadarva (csak remélem, hogy barátságos stílusban) én meg ez alatt totál nyomorúságosnak éreztem magam.

  

 

 Aztán jó pár lépcsőn lerohantunk, és végre fékezett egy kicsiny, kopottas, de oly barátságos és régimódi étterem előtt… oh, és azok az illatok, meg ízek, amiket ott éreztem akkor az én sillai kísérőm társaságában… Hogy ne emlékezhetnék rá egész életemben?! Így történt, hogy elhatároztam, megtanulok KOREAI ételeket készíteni. Most a budapesti koreai főzőtanfolyam „hallgatója” vagyok, és soha nem felejtem el a gyeongju-beli kalandomat a régi Sillában…

 

VÉGE

 

 

Áhítatos pillanat: Szóval itt forgatták hát... 

 

Szavazás

Osztályozónapló: i-II-III. rész

kitűnő (15)
71%

(6)
29%

közepes (0)
0%

elégséges (0)
0%

Összes szavazat: 21

COOL... :-)

Énekel / Sung by: KIM NAM-GIL

 

Szerző:

 Érzéki Korea