Természetfölötti lények: mesék hosszú téli estékre

The Legend of The Blue Sea & Goblin

Legyünk kicsik, vagy nagyok, szeretjük a meséket. Pláne a hosszú téli estéken, amikor kint csendben hull a hó, bent pattog a tűz a kandallóban, és a szobánkat betölti a frissen sült bejgli, a gyertya és a fenyőfa illata. Szeretjük, mert a meleg takaró alatt elröpítenek egy képzeletbeli, romantikus világba, és elengedhetjük a fantáziánkat Sosemvolt országban.

Ha ez így van, akkor az SBS és a tvN két nagyon várt sorozata igazán kedvünkre való csemegével szolgál.

 

GOBLIN

A koreai sorozatok legtöbbször a végletekig sok csavart tartogatnak nekünk, és ez a kínálat a mostani télre egy másik bizarr meglepetést hozott, a fantazy-t. Sőt, olyan fantazy-történeteket, ahol a főszereplők olyan természetfölötti teremtmények, akik halandókba szeretnek bele, és ez bizony a meseműfaj egyik legnagyobb találmánya.

A december 2-án útjára bocsátott tvN sorozat a „Goblin” annak a Kim Eun-sook forgatóköny- írónőnek a tollából származik, aki az idei év elsöprő sikerét arató „Descendants of the Sun”- t is jegyzi, hogy a „Heirs”-ről már ne is beszéljünk. Nos, az írónő ezúttal a koreai történelem- és mondavilágba ásta be magát, ahol rá is bukkant a koreai hiedelem-kör egyik legrejtélyesebb alakjára a dokkaebi-re (tokabi), vagyis a koreai koboldra (vagy szellemalakra)

Korea leghíresebb szellemeiről itt olvashatsz egy régebbi cikket:

koreainhungary.blog.hu/2016/02/23/szellemek_szoulban_676

A „Goblin” főhőse egy valaha emberként élt hős harcos Kim Shin, akit a király féltékenysége elárul és megöl. Szerepét az az élvonalbeli dögös Gong Yoo alakítja, aki a filmvásznon igencsak sikeres évet tudhat magáénak, pl. a „Train to Busan”-ban, vagy az „Age of Shadows”-ban való kiváló teljesítményének köszönhetően.

Kim a szívén keresztülhatoló karddöfés miatt halhatatlanságra van ítélve. Bár ő nem megy át olyan brutálisan groteszk fizikai változáson, mint a fenti cikkben említett dokkaebik, az öröklét egyszerre jelent számára átkot és áldást egyben, ami addig tart, míg a neki rendelt igaz párja meg nem látja, és ki nem húzza szívéből a kardot. 

Hősünk így aztán kínokat élve bolyong majd’ ezer éven át a két világ között, mígnem 2016-ban belebotlik egy nehéz sorsú, de igencsak élénk és cserfes 19 éves diáklányba, akit Ji Eun-tak alakít (legutóbb: Cheese in The Trap). A lány azonban nem csak csinos és kedves, hanem rendelkezik egy ritka, rejtélyes képességgel is: meg tudja látni a szellemeket…

És belép a képbe egy, a végletekig titokzatos figura a „Grim Reaper”, a komor vándor. Széles karimájú fekete kalapja alól hideg és szomorú, tekintet kerülő szemével, hosszú fekete bőrkabátjában leginkább Wotanra, a germán mondavilág örök, és tragikus sorsú istenére emlékeztet, aki mindent ural, mégis komor és magának való - de a koreai Vándornak legalább mindkét szeme megvan (szerencsére, mert igen szép, haha). A két férfi sorsa összefonódni látszik, és talán ők lehetnének a koreai „ A Jó és a Magányos”. És ráadásul ott van az a cserfes, kedves kislány, ó, vajon hogyan fonja sorsukat a Végzet?  

 

THE LEGEND OF THE BLUE SEA

A „Goblin” történeténél valamivel korábban bocsátotta útjára télire való meséjét az SBS csatorna „The Legend of The Blue Sea” címmel. Írója az a Park Ji-eun, aki a 2013-ban óriási sikert bezsebelő sorozatot, a „My Love from The Star”-t is megálmodta és forgatókönyvre vitte, és amelynek főhőse a minden hatalommal bíró, messzi bolygóról érkezett idegen (Kim Soo-hyun feledhetetlen alakításában).

Mostani meséjének főhősnője a koreai népi mondavilág egy másik – nem kevésbé izgalmas – természetfölötti teremtménye, a tengerek utolsó túlélő sellője, akinek szerepét a gyönyörű és kivételes tehetség Jun Ji-hyun ölti magára. Shim Chung nem hétköznapi tulajdonságokkal és energiákkal rendelkezik, és a régmúlt Joseonból a jelen Szöuljában köt ki – mondani sem kell, hogy az örök szerelem nyomát követve. A kiválasztott pedig a szívtipró Lee Min-ho alakításában megjelenített halandó emberi lény, aki bűvészképességeivel és rezdületlen arcátlansággal tud csalni és (általában) a rosszakat megbüntetni. 

A hol muris és kacagtató, hol megható történetet bizony hogy ámulattal telten követjük, mert nagyon jól esik magunkat átadni a fondorlatosan szövögetett mesének. Mert – valljuk be – jó érzés beleélni magunkat.

Mind eközben azonban érdemes megszívlelni Yoon Seok-jin drámakritikus szavait is a műfajjal kapcsolatban.

„Általában két ok miatt kedvelik az emberek a fantazi-t. Egyrészt, mert olyan idealizált erkölcsi értékeket kínálnak, amilyenek a valóságban nincsenek, vagy csak haloványan jelennek meg, de amilyenekké mi is válni szeretnénk. Másrészt ezekben a történetekben azok a bajok és problémák is megnyugtatóan oldódnak meg, amiknek a való világban rossz megoldása születik, vagy megoldhatatlanok, vagy éppen a megoldás sérti igazságérzetünket. Ez eddig „gyarló” emberi vágy, s ezért teljesen elfogadható kívánalom.

Van azonban egy lappangó veszélye is az ilyen történeteknek. Mégpedig az, hogy ismét egyre többen vannak, akik a magyarázat hiányában valamilyen „természetfölötti erőt” sejtenek az események mögött. Pedig nem szabad elfelejteni, hogy mindennek oka van és a fantázia világának is meg kell, hogy legyenek a maguk törvényei.”  

De hát mért ne eshetne olykor áprilisban is a hó ott, ahol sose szokott? Igen, Andersennek a nagy mesemondónak igaza volt, amikor azt mondta: a legfontosabb, hogyha a Hókirálynő benéz az ablakunkon, ne hagyjuk hogy kialudjon kályhánkban a tűz, és a tűélesen racionális királynő egyetlen leheletével jégcsappá változtassa a szívünket.

Így hát szeretjük a meséket és biztos, hogy jól tesszük!  

  

 

// 2016. december 10. //

 

Szerző:

Érzéki Korea