Abszurd és irreális

 
 

„A koreai sorozatok legnagyobb hányada abszurd és irreális”- lehetett olvasni egy neves koreai online újságban. Ez elég lesújtóan hangzik, és ilyen formában biztos, hogy nem helytálló (legalábbis szerény véleményem szerint), és remélem, sokan igazat adtok nekem. Azért a bogarat mindenképp az ember fülébe teszi, és hogy idézzek egy közhelyessé vált jó öreg közmondást: „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” :-)

Itt van mindjárt az MBC egyik legfrissebb, mindössze két napja befejezett 51 részes sorozata, a „My Daughter Geum Sa-wol”, amit mind a média, mind a nagyérdemű nézőközönség is „abszurd módon irreális” sorozatnak titulált, ennek ellenére a nézettségi listán hihetlen módon hasított. Például a befejező rész 33.6%-os nézettségi rátát tudhat magáénak, amiről minden gyakorlott sorozat néző tudja, hogy rendkívül magas arány, pláne, ha összevetjük sok más sorozat nézettségével. És hát az is köztudott, hogy a médiában óriási harcok dúlnak a nézők kegyeiért, mi sem számít jobban, mint maguk a számok! A számok tények, a tény pedig nagy úr!

Igaz, ami igaz, tavaly szeptemberi bemutatása óta ez a sorozat szinte folyamatosan a kritikusok letaglózó kereszttüzében állt. Fanyalogtak az irreális, hihetetlen tartalom miatt, kifogásolták a szereplők bonyolult kapcsolatrendszerét, és keményen ekézték a túlzó drámai beállításokat, sőt az „erőltetett” kifejezés is meglehetősen sűrűn szerepelt a kritikákban.   

Ám a „My Daughter Geum Sa-wol” messze nincs egyedül ebben a sorban, már ez előtt a sorozat előtt is számtalan dorama kapta meg az „abszurd” és „irreális” cseppet sem megtisztelő jelzőt. Így aztán a műfajnak egy új kategorizálás szerint immár két csoportja van Koreában : az „abszurd módon irreális”, és az, ami nem az.

Nézzünk néhány olyan drámát, amelyek az előbbiek népes táborát gyarapítják (vajon valamelyik kedvenced köztük van? :-)

 
„Princess Aurora” (MBC, 2013)

 

"Jang Bo-ri is Here!”  (MBC, 2014)

 

 „Temptation of Wife” (SBS, 2008-2009)

 és a „New Tale of Gisaengs” (SBS, 2011)

 

Van ám olyan „abszurd-irreális” sori is (nem is egy, hanem megszámlálhatatlan), ami majdnem csúfos azonnali levétellel nézett szembe jó néhány izzasztó napig, mert a nézők nagy része botrányosnak találta és ennek erőteljesen hangot is adott. Ezt a port pedig megint csak az MBC verte fel a „Heaven’s Fate"c. (2004) drámájával, amikor is az egyik szereplő erkölcsileg provokatív mondatokkal ugyancsak felbőszítette a TV-nézőket egy adoptált gyerekkel kapcsolatban. Követelték, hogy azonnal függesszék fel a sorozat vetítését. A botrányt az MBC erre úgy oldotta meg, hogy 1másodperc alatt kirúgta a forgatókönyvírót, a történet  pedig szélsebesen pálfordulót  vett.  

          

"Heaven's Fate"

Persze, felmerül a kérdés, hogy ha ennyire szúrja a szemét a kritikának (s néha a nézők javának is) a K- „abszurd-irreális” dráma, akkor minek csinálják őket mégis kitartóan? Nos, azért, mert a felmérések szerint mégiscsak ezek kelnek el a legjobban a TV-s piacon, és eléjük ülnek le a legtöbben minden áldott este…

Az egyik médiaszakértő szerint az „abszurd-irreális” sorozatok lényege pont az, hogy a publikum napi szintű fogyasztóvá váljon, igen (!), ’feledkezzen meg a valóságról’, rágja le a körmét az „irrealisztikusan” izgalmas jelenetekben, sírja tele a párnáját az „abszurd” romantika szívfacsaró hatása alatt. Szerinte ezek nem hagynak évekig maradandó nyomokat maguk után, mint az igazi minőségi drámák. Ezen állítása alátámasztására két igen régi és szerinte egész Koreára nagy hatást tévő drámát említett, a „Sandglass”-t (SBS, 1995), és az „Assi”-t, amit a TBC jegyez egy olyan korból, amikor a mai sorozatfanok nagy része még meg sem születetett, mivel 1970-71-ben vetítették…

Te vajon láttad valamelyik régit a kettő közül??? !!! :-)

És a fentebb említett "abszurdak és irreálisok" közül??? :-)

És ha K-dráma rajongó vagy, mi a véleményed a témáról? 

// 2016 március 1. //

 

Egy igazi klasszikus koreai dráma a " Fehér darvak" c. orosz népdallal kísérve... 

(azért érdemes belenézni, higgyétek el)

Szavazás