The Handmaiden

(아가씨)

Korea 2016-os versenyfilmje Cannesban

Május 15-én szombaton este mutatták be PARK Chan-wook legújabb alkotását a világ második legnagyobb filmes eseményén, a 69. Cannes-i Filmfesztiválon, ahol magáért az ’Aranypálmáért” száll ringbe.

Azért is nagy szó ez, mert 2012 óta nem indult dél-koreai film a versenyfilmek kategóriájában, utoljára az „In Another Country”-t (r.: Hong Sang-soo)nevezték be.

A mostani koreai film rendezője, PARK azonban már letette a névjegyét, sőt korábban többször is megkóstolta a siker ízét az európai filmvilág fellegvárában, igaz, akkor a mostanitól homlokegyenest különböző műfajú filmekkel versenyzett. A koreai mozifilmek rajongói előtt nem lehet ismeretlen a 2004-ben készült igen kemény misztikus-thriller, az „Oldboy”, amivel el is hozta a Nagydíjat, majd 2009-ben egy vérbeli koreai horrorral borzolta az európaiak idegeit, akkor a „Thirst” el is nyerte a „Zsűri különdíját”.

A film bemutatóját megelőző sajtótájékoztatón a koreai rendező finoman szólva is érdekes módon nyilatkozott filmje ihletésének hátteréről, saját téma-megközelítéséről és a film esélyeiről.  

„ Anglia, Franciaország, Japán,az USA, vagy Dél-Amerika népe és kultúrája olyan nagyon más, mint az a világ, amiben én élek, hogy mióta az eszemet tudom, őszintén érdekelt és mindig szerettem volna beleásni magam. Jobb híján persze maradtak a filmek és a külföldi irodalom.

Nem titok, hogy a ’Handmaiden’-nek az ihletője egy, a Viktoriánus-korban játszódó angol történet, amit Sarah Walters, walesi írónő jegyez „Fingersmith” címen. Ami megfogott, az a mód,  ahogy Európában egy olyan dilemmának, mint a szerelem és a bűnösség érzelmeinek kérdését megjelenítik."  

A PARK-féle interpretáció középpontjában négy ember különös, erotikával átfűtött, és koreai rendezőtől kicsit szokatlan módszerekkel bemutatott kapcsolata áll. Az eredeti történetnek a 30-as évek japán megszállás alatt lévő Koreájába való áthelyezése nem szokatlan a koreai rendezőktől. Szokatlan azonban a mód, ahogy a kapcsolatrendszert boncolgatja, tőle meg pláne szokatlan, hogy a rá jellemző sötét, hátborzongató képi világot sokszor könnyed, áttetsző fényekkel váltja fel, az optimista végkifejletről nem is beszélve…  

DE MIRŐL IS SZÓL A FILM ?

Nam Sook-hee (KIM Tae-ri alakításában) egy árva lány, aki piti zsebtolvajlásból tartja el magát, mígnem egy napon egy legatyásodott japán gróf, Fujiwara ( HA Jung-woo alakítja) , - aki Koreában éppen „aranyásásból” próbál megtollasodni – fel nem béreli a kiszemelt nő mellé szobalánynak. A kiszemelt nő pedig nem más, mint Hideko (KIM Min-hee alakításában), egy dúsgazdag örökség várományosa, akinek a pénzére a szerencselovag szeretné rátenni a mancsát. A kézilány feladata az, hogy segédkezzen a gróf úrnak elcsábítani és kompromittálni Hidekot. A nőnek azonban van egy védelmezője, aki a nagybátyja (CHO Jin-woong), s akinek szintén megvannak a maga tervei…   

A sors azonban nem mindig hagyja magát az emberek által irányítani, ahogy most sem és alaposan közbeszól. A szép japán hölgy és a szobalány között megmagyarázhatatlan vonzalom ébred és a sodrásnak nem tudnak ellenállni, szeretők lesznek.   

PARK Chan-wook viszont nem is ő lenne, ha ennyivel beérné. Azonban nem a történeten csavar még egyet-kettőt, hanem a négy karakter legbelső, szövevényes érzelmi és lelkiismereti rezdüléseit fokozza szinte a fokozhatatlanig.

Választott színészei hihetetlen játékkal hálálják meg a nem kis teljesítményt kérő rendező munkáját.

HA Jung-woot (38), valószínűleg nem kell a mozirajongóknak bemutatni. Tehetségét megszámlálhatatlan filmben csillogtatta, miként egy csomó „Best Actor” címet is bezsebelt már. Két filmjét nálunk is láthatták a filmkedvelők Magyarországon így a „The Berlin File”-t (2013), és legutóbb az „Assassination”-t (2015)

Nem kisebb sztár a gazdag örökösnőt alakító KIM Min-hee sem, aki szintén igencsak sűrűn foglalkoztatott színésznő, legutóbb például a „Right Now, Wrong Then”c. filmjében aratott hatalmas nemzetközi sikert a Locarnoi Filmfesztiválon.

Érdekesség, hogy a szobalányt alakító tehetséges fiatal színésznőt, KIM Tae-ri-t közel 1500 jelölt közül választotta ki a rendező.

Sokan osztják azt a véleményt, hogy egy olyan rendezőtől, aki kifejezési eszközéül elsősorban a vizualitást használja, elég szokatlan egy sokat beszélő, „fecsegő” és időtartamában is elég hosszúra készített film (145 perc).

Erről természetesen neki is megvan a maga véleménye, amit tényleg érdemes gondosan elolvasnunk:

„Azért a látványra, a vizuális eszközökre is tessék figyelni. A filmemet egy olyan villa környezetébe és bútorai közé helyeztem, úgy világítottam be, hogy abban egyszerre tükröződjön a brit és japán stílus erőteljes keveredése. Figyeljék csak meg: amikor például a szereplők átmennek az angolos stílusú könyvtárszobából a japán módon berendezett nappaliba, levetik a cipőjüket. Szóval ezen gondolkodjanak el…

Mindazonáltal igazán nem értem, miért ezt a filmet jelölték a versenyfilmnek. Szerintem jobban elment volna a „ Midnight Screening” szekcióba, nem sok esélyt adok neki. Nemcsak azért, mert olyan erős a mezőny, mint pl. a belga „Unknown Girl”, a francia Dardenne testvérek filmje, vagy az amerikai színészlegenda, Sean Penn rendezte „The Last Face”. Az általam készített filmek közül naná, hogy kilógelég sok tekintetben. De ha már itt vagyunk, lássuk, mi lesz a vége!”  

Hát lássuk! 

Hajrá „Handmaiden” :-)

Cannes-ban a csapat !

 

Szerző:

Érzéki Korea