Május 18.

A gawangju-i demokratikus mozgalom napja (광주 민주화 운동

Május 18-a Dél-Koreában állami emléknap, bár nem ünnepnap. Ennek a dátumnak mégis óriási jelentősége van az ország modernkori történelmében. Hogy miért is? Nézzük a névjegyet:

Név: Modern demokrácia

Születési idő: 1980. május 18.

Születési hely: Gwangju („a fény városa”)

A Chonnan egyetem ma

Gwangju nevű város kettő is található Dél-Koreában, az egyik Szöul délkeleti elővárosa, és nem keverendő össze a fővárostól mintegy 290 km-re, Dél-Jeolla tartományban található metropolisszal. Ez utóbbi a régi Pekcse királyság területén elterülő Gwangju ma az ország hatodik legnagyobb városa, ahol mintegy 1.5 millió ember él, s ebbe még nem számoltuk bele a 12 egyetem hallgatóseregét. A 12 egyetem közül 11 magánfenntartású intézmény, a híressé vált Chonnan Egyetem pedig állami irányítás alá tartozik. Nos, a Chonnan nemcsak kiváló oktatómunkájáról és kiemelkedő teljesítményéről nevezetes, hanem arról, hogy 1980. május 18-án itt kezdődött az a hatalmassá duzzadó felkelés, amelynek útját fegyverropogás, véres erőszak, halottak, sebesültek, s végül a katonai hatalom általi kíméletlen leverés jelöli.

Persze, felmerülhet a kérdés, hogy hát mi tartott annyi ideig, hogy a Koreai háború 1953-as befejezésétől Dél-Koreában 1980-ban még harcolni kellet a demokráciáért? Nos, a mai állapotokig hosszú és göröngyös út vezetett, aminek részletezésére itt nincs lehetőség. Nemcsak idő- és helyszűke miatt, hanem azért is, mert a modernkori történelem eseményei ma még nem mindig egyértelműek, a történészek vitatkoznak, és nem volt mindez olyan nagyon régen ahhoz, hogy sokan sokféleképpen emlékezzenek.

Így nézzük tehát azokat a tényeket, amin nem lehet vitatkozni, és amik nagyban „segítettek”, hogy a gwangjui események megtörténjenek.

A frissen született Koreai Köztársaság első elnökének, Lee Seungmannak a közel 18 éves hivatali idejét egyre növekvő autokratizmusa jellemezte. Fokozatosan kiszorította, keményen „lenyomta” az ellenzéket, és uralkodói hatalmát a hétköznapi emberek súlyosan megsínylették. Szólás és sajtószabadság először gyakorlatilag, később elméletben sem létezett. A 60-as években máshol is jellemző diáklázadások Dél-Koreát sem kerülték el, s jó okkal. Végül 1960 áprilisában az elnököt lemondatták.

Szöul, 1972

Egy rövid, parlament irányította kormányzás után az egyre jelentősebb politikai szerephez jutott PARK Chun-hee tábornok lép a színre és 1961.májusában katonai államcsínnyel át is veszi a hatalmat. Ő lett Dél-Korea soron következő elnöke, akit újabb 18 évi keménykezű és tekintélyelvű irányítás után végül 1979. október 29-én meggyilkoltak.  

  

Chan In-pyo a tábornok szerepében az "Endless Love"-ban (a filmben Cheon tábornok néven szerepel)

Politikai ellenfelei eltünedeztek (az okokról és módszerekről ma is viták folynak), korlátozta az emberek személyi szabadságát, ellenőrzése alá vonta a sajtót és az egyetemeket. 1972 decemberében bevezette az ún. „Yushin alkotmányt”, amely drámai módon megnövelte elnöki hatalmát és lényegében egy virtuális diktatórikus rendszert alakított ki.

Chun Doo-hwan elnök

A halála után keletkezett politikai vákuumot egy másik katona, CHUN Doo-hwan dandártábornok töltötte be, aki teljesen átvette a katonaság irányítását és egy belső puccsal gyakorlatilag az országét is, mint a központi elhárítás feje. Noha hivatalosan csak 1980 szeptember 1-jén iktatták be Dél-Korea elnöki tisztségébe, valójában már korábban is mindenen rajta tartotta a kezét. Méghozzá vasmarokkal szorított.1980 májusában kiterjesztette a hadijogot a békében élő ország egész területére és lakosságára, ez egyfajta statáriális eljárási jogot jelentett, amit a katonaság gyakorolhatott. Tiltakozó megmozdulások hullámzottak végig a katonai diktatúra ellen, amelyek élére dolgozói aktivisták, diákok és ellenzéki vezetők álltak, és demokratikus választás kiírását kezdték el követelni.

Az események az akkor még Dél-Jeolla tartomány fővárosaként számon tartott Gwangjuban kaptak lángra, ám mint ahogy az szokott lenni, viszonylag békésen indultak. Gwangjunak egyébként nem túl "jó" híre volt a hatalom előtt, már régen úgy tartották számon, mint az ellenzék fortyogó bázisát, akiket egyre gyakrabban kezdtek áruló kommunistának bélyegezni. 

Május 18-án mintegy 600 diák gyűlt össze az előbb említett Chonnan Egyetemnél, hogy tiltakozzanak a statáriális törvény ellen, de a rendőrség keményen szétverte a demonstrációt. Ezt követően felkelt a városi polgári lakosság is, a helyzet eldurvult, a rendőrség mellet a katonaság is bekapcsolódott. És akkor már szabályos polgárháborús helyzet alakult ki, amit uralni nem lehetett. A civilek feltörték a fegyverraktárakat, késsel, bottal, házilag gyártott molotovkoktélokkal, puskákkal szerelték fel magukat, a fegyveres összecsapás és a vérontás elkerülhetetlenül bekövetkezett.  

Május 21-én csend lett, és úgy nézett ki, hogy az ellenállóknak sikerült lerázni magukról a katonai junta béklyóját. Ez azonban vihar előtti csend volt. Több, mint egy heti küzdelem után az USA hadparancsnokságának jóváhagyásával – amely gyakorlatilag a Koreai háború óta irányítója volt a közös katonai operációs műveleteknek a félszigeten -  a Chun kormány bevetette a különleges alakulat elit ejtőernyős egységeit, tankokat és helikoptereket, hogy „állítsák meg a lázadó, áruló csőcseléket”. 

  

A túlnyomórészt diák és civil áldozatok számát a mai napig nem tudják pontosan Az első hivatalos jelentések kb. 200 főről szóltak, míg a lakosság szerint ez több, mint ezer. És Dél-Koreában még nagyon sokáig kerülték ezt a témát, vagy ha szóba is került, csak úgy említették, hogy a „gwangjui ’satae’”. Ha valamit itt úgy hívnak 'satae', annak meglehetősen negatív áthallása van. Ha valami ’satae’, arról jobb nem tudni, nem hallani, nem beszélni, és ami jobb, ha soha meg sem történt volna.

Az 1993-ban megtartott első demokratikus elnökválasztás után még két évet, 1995-ig kellett várni, amikor ezt a nevet hivatalosan is felváltotta: „ a május 18-i demokratikus mozgalom” elnevezés. 1997-ben nemzeti emléknappá nyilvánították és már a tankönyvekben is megjelent erről a tíz napról szóló fejezet, ahol elismerik, hogy 1980 májusában a demokratikus jogokért szállt harcba Gwangju.

"May 18"

A hallgatás törvényének mély beidegződése azonban nem múlik könnyen.

2006 januárjában a „Cine 21” filmes magazin közvélemény-kutatást folytatott, amelyben azt kérdezték, melyik modernkori történelmi eseményről látnának szívesen filmet. 41.5% válaszolta azt, hogy a gwangjui 1980-as eseményekről. A következő évben két film is készült a témáról.

KIM Ji-hoon rendező

KIM Ji-hoon (44) egyike volt azoknak, aki ráharapott a témára és megrázó erejű filmet készített „May 18” címmel, amelyért 2008-ban el is nyerte a „legjobb rendező” díját a „Korea Movie Stars Awards”-on. Ő maga így vallott erről a témáról:

„Már egyetemista voltam 1994-ben, amikor először hallottam egyáltalán a Gwangjuban történtekről és nagyjából akkor is azt gondoltam, hogy egy hőzöngő galeri csinálta balhéról van szó. Aztán, amikor beleástam magam a dolgokba nagyon zavarba jöttem és megszégyenülten éreztem magam. Hogy lehettem ennyire közömbös, vak és ostoba eddig?”

// 2016. május 17 //

Forrás: Enciklopedia Britannica

 

Szerző:

Érzéki Korea