Házasság koreai módra 6.

Csak elválunk csendben...
 

A válás egyfajta szabadság, jog, az egyén szabad választása, ha már nem akar „röghöz” kötött lenni ilyen-olyan okból, akkor joga van elválni attól, akit egykor élete párjául választott. A válás világjelenség, és száma évről évre növekvő tendenciát mutat.

  • Mi a helyzet ez ügyben Koreában? Kalauzunk, mint az előzőekben, most is James Lee.

„Korea sem kivétel a világtendencia alól, nagyon is nem az sajnos! A válás olyan mintha valakit arcul csaptak volna, de nem csak az egyénnek okoz sebeket, hanem a társadalom is nagy pofont kap. Azon kívül, hogy két életet megvisel, felbontja a családokat, ezeket a bensőséges kis közösségeket, és ha vannak gyerekek, az ő életük sem lesz már törés nélküli."

"Nem akarom száraz statisztikai adatokkal untatni az olvasót, ezért inkább a tendenciáról beszélnék röviden. Míg 20 évvel ezelőtt egy-két olyan ügyfelünk volt, aki elváltként jelentkezett nálunk új házasságra, ma az ügyfélkör több mint fele elvált. Ez persze nem azt jelenteti, hogy addig nem voltak válások. Itt azért muszáj néhány számot említenem. Igazából a 70-es évekig szinte egyáltalán nem volt jellemző a válás, 1975-ben már 17 ezer, a 80-as évek közepén 26 ezer és 1987-ben már 45 ezer válást regisztráltak, miközben pedig a házasságkötések száma nem igazán emelkedett.

S még ennél is tovább kell mennem: statisztikai adatok szerint Dél-Korea 2013-ban a világ TOP tízes listáján szerepelt, igaz a 10. helyen, a legmagasabb válási arányt tekintve. Sőt, a tavalyi évben ez már a háromszorosára emelkedett így sajnos két helyet „javítottunk” és 2014-ben már 8. helyre rukkoltunk előre. Senkit nem vígasztal, hogy az USA vezet, és mögöttünk ott van egy másik, szintén nagy hagyományokkal és kultúrával rendelkező ázsiai ország, India. Az okok minden esetben mások." 

  • Tényleg! Mik az okok?

„Természetesen nem vállalkozom az Indiával kapcsolatos magyarázatra, és a koreai helyzetről is csak a munkám során szerzett tapasztalataimat és magánvéleményemet mondom. Általánosságban úgy fogalmazható meg, hogy a kölcsönös megértés hiánya és az egyre kevesebb együtt töltő idő a felelős.”   

  • Régebben jobban megértették egymást? És vajon több időt töltöttek együtt?

„Nos, ebben nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy változtak az értékrendek, a nők munkába álltak, a férfiak egyre növekvő nyomás alatt dolgoznak. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a gazdasági gyarapodás a tolerancia és a másik megértésének csökkenésével jár kéz a kézben.

A válásra ma már nem annyira tekintenek rossz szemmel, mint régen és szemléletbeli változás érezhető a házasság, a gyerekszülés, nevelés és az együttélés megítélésében is. De ezek a dolgok lassan változnak és nem is vagyok benne biztos, hogy jó irányban. Dél-Korea egy óriási szociális átalakulásban vajúdik, miközben a család ősi eszménye és a patriarchális társadalom hagyományai még mindig ezer szállal kötik. Tetszik, vagy sem, „modernizálódik”vagy „nyugatiasodik”. Ez nem is lehet másként egy olyan országban, ahol a világon a legmagasabb a szélessávú internet felhasználói koncentráció, ahol a pop kultúra tabukat döntöget maga körül – legalábbis ilyen irányba halad – és mindezzel együtt az az életforma kezd mintává válni, amelyben az egyéni érdek és saját megelégedés számít.”

„Egyre gyakoribb egy többezer éves tabut megsértő párok száma, akik házasságon kívül élnek együtt, gondosan igyekezvén titkolni ezt a szüleik és a kollégáik elől. Ezt persze képmutatásnak is fel lehet fogni, de úgy is, hogy az ősi gének még munkálnak, és úgy hiszik, hogy mégiscsak megsértenek valamilyen törvényt, vagy szabályt.

A világért sem szeretném azt sugallni, hogy a televíziós sorozatokat készpénznek kell venni, de azt alá kell írjam, hogy a mai korban játszódóak nagy többsége ilyen, vagy olyan szinten mindig tükröz bizonyos társadalmi jelenségeket. Így például a 2003-ban készült „Cat in the Rooftop Room” egy ilyen együttélésről szól és bizony elég nagy port vert fel a közvéleményben, hogy rossz példát mutat a fiataloknak.”  

"Vagy ott volt az 1999-es „Love and War” c. sorozat, amely elsőként foglalkozott a válás témájával és folyamatosan a top 10-ben volt. Olyan sztorikat mutatott be a valóságshow-k előfutáraként, amelyek megtörtént eseményeken alapultak, de színészek játszották el. Egy-egy rész után lehetett szavazni, hogy az adott pár váljon, vagy ne váljon. Képzelje, átlagban minden rész után 80%-ban a válásra szavaztak. Meglepődött? Pedig most jön csak a java! Az  alkotók arra kérték a nézőket, hogy vállalják kilétüket és úgy szavazzanak. Mit gondol mi történt? Tíz ujjon meg lehetett számolni a szavazókat, sőt a nézettség is drámaian leesett. Arra pedig gondolni sem lehetett, hogy az eredeti szereplők lépjenek fel a show-ban, senki sem akarta vállalni az arcát.”

  • Kik kezdeményezik a válást?

„Többségében a nők. Manapság már ők is a saját érdekeiket helyezik előtérbe és sokan boldogulnak egyedül is – vagy úgy hiszik, menni fog. Az ok itt általában az, hogy a férj nem értette meg őt.  Ami a férfiakat illeti, törekedtek a politikai és gazdasági változásokhoz igazodni, de sokan azt remélték, hogy legalább a család intézménye a régi maradt.  

Nem régiben jelentkezett egy férfi (38), aki nem sokkal azelőtt vált el. Mérnöki diplomáját az Államokban szerezte, tehát jól kereső állása volt. Úgy tíz évvel ezelőtt feleségül vett egy stewardess-t, aki a házasság után nem adta fel állását és légikísérőként továbbra is sokat utazott. Két kislányuk van. A férfi elmondta, hogy már az elejétől voltak problémák. ’ Én azt szerettem volna, hogy amikor hazamegyek, vár engem, meleg vacsorával fogad és végre otthon béke lesz a sok őrület után. De ő a karriert választotta’

Végül is a feleség adta be a válópert, mert a férje viszonyt kezdett egy kolléganőjével, akivel csak kalandja volt, hiszen a válás után sem vette el. Miután nálunk jelentkezett, nem sokára eljegyzett egy elvált asszonyt” – mesélt el egy történetet a sok közül Lee úr.  

„Azzal, hogy emelkedett az elváltak száma, jelentősen nőttek az újraházasodás esélyei is. Jóval ritkábban fordul elő, hogy egyedülállót vesz feleségül egy elvált férfi, vagy fordítva, ennek oka pedig az előítélet.

Még egy utolsó példa:

Egy 44 éves hölgy, aki nálunk dolgozik, szintén úgy tíz éve vált el. Két fia van, mindkettő egyetemista már. Annak idején azt mondta, nem hiszi, hogy valaha is férjhez megy, s nem is tett semmit. Két éve találkozott egy elvált férfival, összeházasodtak és most nyugodt, boldog élete van. Ezt mondta nekem: ’ A mai napig, ha társaságba megyünk, nagyon vigyázok a viselkedésemre.”

 

  • Ezt nem értem…

„Megmagyarázom- felelte Lee úr. Koreában sokszor még mindig ferde szemmel néznek az elváltakra, s a nőkre pláne. Ha egy asszony elvált, könnyen rásütik a bélyeget, hogy terméketlen (ha nincs gyereke), hogy iszik, vagy, hogy könnyűvérű. Ennek a vége sokszor kiközösítés, elmagányosodás.

  • A férfiakkal megbocsátóbb a közvélekedés?

„Igen. Bármekkorát is ugrottunk az informatikai, gazdasági fejlődésben, a fejeket és a bennük lévő gondolatokat, az ezeréves gyökereket nem lehet olyan gyorsan leváltani, mint egy igazgatót, vagy kicserélni újra, ahogy egy alig féléves mobiltelefont. És a kérdés továbbra is az, hogy tényleg mindent ilyen radikálisan ki kell dobni, ami régtől fogva a miénk és valami újat kell beszerezni? Nos, én ebben korántsem vagyok biztos.”