Házasság koreai módra 1.

Hagyományok az üvegpaloták falai mögött

 (illusztráció)

Dél-Korea a modernitás és az évszázados tradíciók földje. A nagyon rövid idő alatti hihetetlen sebességű gazdasági fejlődést és a nyugati világhoz való igazodás tendenciáját a koreai gondolkodásmód átalakulása nem bírja és talán nem is akarja hasonló tempóban követni. S ez talán így is van rendjén. Bizony! Még a házasságkötés portáján is legtöbbször ott lapul a konfuciánus elvek egész serege.   

A házasságközvetítő cégek leggyakrabban ezt a két indító kérdés kapják : „mi a foglalkozása? (mármint a férfinak) és „hogy néz ki?” (vagyis a nő). Ez úgy volt régen is és most is, és valószínűleg nem csak Koreában, hogy a nőket általában a férfiak kenyérkeresési módja (így nyilván a pénztárca vastagsága is) érdekli, míg a férfiak többségénél a hölgyek külleme az elsődleges szempont. 

 James LEE a modern "kerítő" 

James LEE Dél-Korea egyik legnagyobb házasságközvetítő cégének alapítója és vezérigazgatója. Irányítása alatt 1991 óta több, mint 35 ezer sikeres hazai és vegyes házasságot hozott össze a vállalat, szóval van tapasztalata bőven.

Mielőtt megismerkedünk ezzel, nézzünk bele kicsit jobban azoknak a tradícióknak, gyökereknek a világába, amelyek még ma is nagyon sokszor meghatározzák a házasulandók, vagy szerelmesek sorsát. Ez a kettő még minding számtalan esetben messze nem azonos, hiszen akik szerelmesek, nem biztos, hogy házasok lesznek, akik pedig „oltár elé állnak” nem mindig szerelmesek.  

 (illusztráció)

Koreában a házasság még mindig sok esetben nem pusztán két ember egybekeléséről, de sokkal inkább a két család egyesüléséről szól.

Így magát az eseményt is „Nagy rituálénak” (Taerye) nevezeték, amelyen mindkét részről rengeteg ember vett részt. Az ősi hagyományoknak megfelelően a ceremóniák és az események sora rendkívül hosszú és szertartásos volt és pontosan meghatározott szabályok szerint zajlottak, kezdve a párok „összehozásától” egészen az esküvő és lakodalom utáni eseményekig.  

A kerítő (eui hon)

A fiatalok párosítása a hivatásos házasságszerző (nevezzük nyugodtan kerítőnek) feladata volt és megszámlálhatatlan szempont figyelembe vételével történt. A családok a döntés meghozatala előtt mindezeket mérlegelték, jövendőmondóhoz fordultak és minden esetben kikérték az öregek véleményét.

Na most, ha azt hiszed, hogy ez mindez már teljes egészében a múlté, akkor alaposan tévedsz! A koreaiak nagy többsége ma is jövendőmondóhoz fordul, osztanak szoroznak a születési adatok (és családi bevételek) alapján, és a szülők a még öregebbekhez is szívesen fordulnak tanácsért, és sokan veszik igénybe a házasságközvetítőt is.

  

Ennek menete anno a következő volt:

Egy valamire való kerítőnek tudnia kellett a környéken és messze azon túl élő, még nőtlen és hajadon jelöltekről, társadalmi helyzetükről, iskolázottságukról, egészségi állapotukról, sőt a családban előforduló betegségekről is. Ezek alapján párosította őket, majd találkozót szervezett a szülők számára, akik a következőkben megismerhették lehetséges vejüket, vagy menyüket, de a fiatalok ekkor még mindig nem találkozhattak. Ha a fiú családja elégedett volt, az ő feladatuk volt a leánykérés és a lányos szülők ekkor vagy elfogadták, vagy elutasították az ajánlatot.  

A jövendőmondó

Sikeres ajánlat esetén a „nagy rituálé” időpontjának meghatározását a jövendőmondóra bízták. Ennek kiszámítása elsősorban a fiú pontos születési adatainak figyelembe vételével (év, hónap, nap, óra) a holdnaptár szerint történt. Még olyan (számunkra tán intimnek tűnő) tényezőt is bekalkuláltak a lagzi időpontjának meghatározására, mint a vőlegény férfiasságának mérete. Hogy mért is lehetett erre szükség? A Joseon-korban nagyon gyakran már tizenéves korban összeházasították a gyerekeket és a menyasszony sok esetben jó pár évvel idősebb volt, mint az ifjú férj. Ahhoz, hogy megfelelő és egészséges utódokat tudjon szülni, még fiatalnak, de már elég erősnek kellett lennie a nőnek és ehhez természetesen a férj érettsége, vagyis nemzőképessége is szükségeltetett. Ugye nem titok, hogy a Joseon-kor erőteljesen férfiközpontú volt, a férj szabadon, magától értődően lecserélhette a már öregedő feleségét, hogy újabb egészséges utódok születhessenek.   

 (illusztráció)

 

A házasság néhány szimbóluma

 

Eum és Yang (Yin és Yang)

A házasság mindenkor a világ két fő elemének tökéletes egyesülését és harmóniáját tükrözi, ezek pedig az Eum, a sötét, női elem és a Yang, a fényes, férfi elem. A házasságokat ezért gyakran alkonyatkor kötötték, amikor a fény (nappal) és a sötétség (éjszaka) egyensúlyban vannak. A piros szín az aktívabb férfi elemet, a kék pedig a passzívabb női elemet jelenti.

Kireogi (vadludak)

A fából készült két vadlúd az újdonsült férjet és feleséget szimbolizálja, valamint egy sor olyan erényt, amit a házastársaknak követni kell (bár nagyon úgy tűnik, a férfiaknak lényegesen több szabadság adatott meg ebben is.) Minden esetre a vadludak szimbolikája gyönyörű és nagyon tanulságos:

·         a vadludak monogámok egész életük során. Még ha el is veszíti valamelyikük a párját, magányos marad és nem keres újat

·         ezek a madarak ösztönösen értik és tiszteletben tartják a hierarchia törvényeit. Még amikor kötelékben repülnek, akkor is tudják, hol a helyük, fegyelmezett és harmonikus rendben haladnak…   

 

S hogy mára mi maradt meg ezekből az elvekből? Bizony, hogy nagyon is sok minden. A többszáz-éves, génekkel átadott belső örökséget nem lehet csak úgy lerázni. Ott lapul az ösztönökben, a cselekvésekben és visszaköszön az üvegpaloták falai közül minden nap.

 

A következő alkalommal arról lesz szó, mennyire számít a női szépség a férjhezmenetelben – Koreában  :-)

Viszlát jövő vasárnap !