Ha anya tanul...

- avagy az oktatás (anyagi) szépségei

A címbéli mondat befejezése manapság így helyes Koreában (legalábbis a Gangnamban), … akkor egyetemre megy Kanadába”.

A sztori előzménye, hogy az egyik oktatásszervező a kanadai egyetemi oktatási lehetőségekről szemináriumot tartott a Gangnam egyik felkapott lakónegyedében. Ám a szeminárium eredménye az lett, hogy az iskoláskorú gyerekek helyett a Gagnam-anyukák jelentkeztek, mégpedig egyetemi tanulmányokra, ráadásul igen nagy számban. Hogy mért is?

Kanada liberális oktatási politikája már korábban is lehetővé tette, hogy az állami egyetemekre járó külföldi hallgatók gyermekei ingyenes oktatásban részesüljenek. A hír már két-három éve futótűzként elterjedt a gyermekei oktatásáért mindenre hajlandó harcias koreai (leginkább Gangnam-) anyukák körében, ám mindeddig a kanadai dollár meglehetősen erős volt. Most azonban meggyengült, így a tehetős réteg úgy érzi, felvirradt a nap, irány Kanada!

illusztráció

Egyre több koreai „omoni” dönt úgy, hogy ideje egyetemi tanulmányokat folytatnia Kanadában, mert csillapíthatatlan vágyat érez, hogy ismét tanuljon. Tudásra vágyik? Valószínűleg arra is, ám még inkább egy hatalmas spórolásra. Tudniillik, ha ezt az utat követi, uszkve 10-20 millió Wont (kb. 2.3- 4.5 millió HUF) tud megspórolni évente gyerekenként. Nézzünk egy kis matekot:

A kanadai kormány közlése szerint egy külföldi diák iskolai költsége durván 22.753 CAD (kanadai dollár = kb. 4.8 millió HUF) évente, s ennek alapján az egyik anyuka így okoskodott: „Ha az én tandíjamat kifizetjük, s ezzel a gyerekeim ingyen tanulhatnak, számolják ki maguk is, hogy ez mennyire megéri!”

De meg ám! Még akkor is bőven, ha beleszámoljuk azt az irdatlan pénzmennyiséget, amit ezek a „walkür-harcos”- anyukák a méregdrága Gangnam-beli plasztikai sebészeteken költenek el egyetemista létük előtt, hogy fiatal legyen az arcuk, a bőrük, szemük, hajuk, foguk csillogjon-villogjon.

Azért a kanadai oktatásügyiek sem estek a fejük lágyára, és "hamar" levették, hogy - főleg ázsiaiak – tízezrei próbálják ezt a lehetőséget kihasználni. Gondoltak egyet, és tavaly májusban némileg csavartak a jogszabályon. Ennek értelmében a külföldiek tanulását szigorúbb vízumszabályokhoz kötötték, gondosan megszűrték és kiválogatták a programban résztvevő egyetemeket, amelyek közé csak a legerősebbeket emelték be (szóval, nem lehet csak úgy bukdácsolni, halasztagatni….). Ráadásul az egyetemi rektorátusnak jelentési kötelezettsége van a gyerekes külföldi hallgatók tanulmányi előmeneteléről és tudományos kutatói munkáiról… Hja, a tudást sehol nem adják ingyen! :-)

Köztudott, hogy Dél-Koreában a jó helyen szerzett diploma többet ér mindennél és egyenes utat jelenthet a fényes karrier és gazdagság felé. Ehhez képest mit számít az, hogy Anya beül az egyetemi padba és megír egy-két ZH-??? !!! :-)

 

// 2016. február 27 // 

 

Szerző:

Érzéki Korea

Szavazás

nehezebbnek látod-e a koreai oktatást, mint a magyart?

Igen, sokkal (6)
86%

Nem (0)
0%

Nem tudom (1)
14%

Összes szavazat: 7

Téma: Ha anya tanul...

Dátum: 2016.03.27

Feladó: Kriszti

Tárgy: oktatás

Nos nem rég olvastam egy tanulmányt, miszerint Koreában már annyira problémás jó munkát találni, és annyira válogatnak a jobbnál jobb egyetemet végzett fiatalok között, hogy akár az USA-ban végzett egyetem sem jelent automatikus felvételt egy jól fizető munkahelyre. Sokkal nagyobb mértékben van hátrányban a friss diplomás ha nőnemű, mint más országokban, ha mégis felveszik sokkal kevesebb fizetést kap mintha férfi lenne, ugyanis még mindig úgy gondolják, hogy ha férjhez megy és gyermeket szül úgy is abba hagyja a munkát. Náluk ezek szerint még mindig nem kétkeresős a családmodell. A külföldi egyetemeket oly mértékben részesítik előnybe, hogy a hazai egyetemek ezek szerint nem is értem minek működnek, mivel úgy sem ér semmit, utcát seperni érettségi is elég. A felnőttek azt gondolják elég jól tanulni, rangos egyetemet végezni és nyitva az út a tökéletes élethez. Pedig az élethez nem csak iskolai végzettség szükségeltetik. Nagyon fontos a szerencse, a jó kommunikációs készség, a rátermettség, és a testhez álló szakirány megválasztása, az emberek egymáshoz való viszonya, jó kapcsolatrendszer. Én úgy látom, hogy ezeket a szempontokat nem veszik figyelembe, és még mindig nagyon merevek bizonyos szempontokból. Nem utolsó sorban nem lehet mindenki diplomás, mi lesz a szakmunkával?? Mi lesz abból ha mindenki mindig első akar lenni? Sok-sok boldogtalan ember, az irreális elvárásoknak megfelelni nem tudó diák (esetleg öngyilkos lesz) stb.

Új hozzászólás hozzáadása