Csalódás, szégyen és bocsánatkérés

Nálunk sokan talán kétkedve, mosolyogva, esetleg elnézően szemlélik, amikor egy-egy filmben, vagy sorozatban valamelyik hős szinte a végletekig megalázva magát kér bocsánatot vélt, vagy valós bűnéért. Legyen az történelmi film, ahol ezt még jobban elhisszük, vagy legyen az a legújabb időkben játszódó sorozat,  - a bocsánatkérés ilyen súlyát mi nem nagyon értjük, csak érzékeljük. Esetleg.

Koreában az erkölcsi (de bármilyen) hibának és az ezt követő nyilvános bocsánatkérésnek évszázados hagyományai vannak és ez a mai napig nem veszett ki, s talán soha nem is fog. 

Az ultragazdag Samsung örökös, LEE Jae-yong két napja kért mindenkitől bocsánatot, mert a cégóriás által fenntartott kórház nem tudta megakadályozni a MERS fertőzés terjedését
 

Az utóbbi napokban azonban más is borzolja a koreaiak idegeit, mint a MERS.

Dél-Korea egyik irodalmi büszkesége és kiemelkedő regényírója június 23-án elismerte, hogy bizonyos bekezdéseket átvett, ezzel regényében saját szellemi termékként mutatott be egy híres japán elbeszélés egyes részeit. Vagyis: plagizált. Az irodalmi (művészi) plagizálás az egyik legsúlyosabb szakmai és főleg erkölcsi bűn mindenhol a művészvilágban, amit az alkotóművészek közössége nem tolerál, de legalábbis nagyon rosszul visel.

 SHIN Kyung-sook

Shin Kyung-sook (52) koreai írónő neve akkor vált világszerte ismertté és elismertté, amikor 2008-ban a „Please Look After Mom” (Kérlek,vigyázzatok Anyámra) c. gyönyörű regénye megjelent és tizenkét nyelvre le is fordították. A könyv rekordidő alatt bestseller lett, és a világ számos országában több mint egymillió példányban kelt el.  

Az írónő csak hatnapos hallgatás után szólalt meg azután, hogy író- és költőtársa, LEE Eung-jun azt állította, hogy SHIN 1996-ban írt novellája a „Legend” egyszerűen csak koreaira lefordított részeket tartalmaz Yukio Mishima japán szerző „Patriotism” c. (1983) művéből.  

„Igen, talán jogos a plagizálás felvetése”  - válaszolta az írónő a Kyunghyang Shinmun c. hazai újság szerkesztői kérdésére és bocsánatot kért olvasóitól, ha esetleg csalódást okozott volna nekik.

Az interjúban viszont kikerülte a kritika lényegét, amikor azt mondta, hogy nem emlékszik, olvasta-e a japán „Patriotism” c. művet azt állítva, hogy néha már a saját memóriájában sem bízik.   

„ Sajnálom, ami történt, de nem hiszem, hogy fel tudom adni írói karrieremet a bírálatok kedvéért. Bocsánatot kérek a rajongóimtól és a többi társamtól, akik ezt a kérdést előhozták. Ez mind az én hibám, hogy megtörténhetett” –nyilatkozta SHIN. – „De mivel az irodalom az életem, ha azt abbahagyom, akkor az életemet is abbahagyom”   

SHIN-t azonban leghíresebb regényével, a „Kérlek vigyázzatok Anyámra” című megindító regényével kapcsolatban is plágiummal vádolják. Ez az a mű, ami nemzetközi hírnevet hozott számára, és ami miatt olyan büszkék voltak rá a hazájában. Vádlói úgy találták, hogy regénye egyes részei csak tükre Luise RINSER német írónő (1911-2002) „The Middle of Life” c. japánból koreaira lefordított híres művének.

Sajnos egyáltalán nem segített SHIN-nek, ezzel a gyanúsítással kapcsolatos megjegyzése, amelyben úgymond „sem megerősíteni, sem megcáfolni” nem tudta a vádat.

„ Ez sosem szándékos nálam. Van úgy, hogy amikor olvasok valamit, annak egyes részei- sőt néha egész epizódok  is – olyanok számomra, mintha az én saját gondolataim, érzéseim lennének, és így a magaménak tudhatom őket.”   

Itt most a hat napot késett bocsánatkérés már nem túl sokat ért. Vegyes érzelmekkel telített, többnyire negatív, dühös  és nagyon csalódott megjegyzések özönlötték el a szaksajtót és az internetet egyaránt.  A „Man Booker Prizer” nagydíjjal kitüntetett regény írónőjének – úgy tűnik – nagyon kevesen hisznek, vagy nézik el a hibáját.    

Odáig ment a dolog, hogy HYUN Taik-soo, a Társadalmi Ügyek Intézetének elnöke a Legfelsőbb Ügyészség felé perrel élt. A vádirat tárgya: SHIN regényíró többszöri plágium-gyanús irodalmi tevékenysége, valamint kiadójának és olvasóinak megtévesztése. SHIN bocsánatkérése ellenére HYUN kijelentette, hogy nem áll el a vádirat benyújtásától, mert szerinte az írónő szavai „puszta kísérlet az önigazolásra, semmint a plágium őszinte és megbánt elismerése” 

                        ---------------- . ------------------

( * Koreatimes & Koreaherald cikke nyomán)

 

Szavazás

Mi a véleményed a plagizálásról?

Elítélem (14)
100%

Elfogadom (0)
0%

Nem baj, csak jó legyen (0)
0%

Összes szavazat: 14

Szavazás

Te megbocsátanál az írónőnek?

Igen (6)
40%

Nem (9)
60%

Összes szavazat: 15

Téma: Csalódás, szégyen és bocsánatkérés

Dátum: 2015.07.17

Feladó: katimariann

Tárgy: csalódás, szégyen, bocsánatkérés

A plágium szerintem is büntetendő. Ha valaki idézni akar más valakitől, tegye szó szerint és a forrás megjelölésével. DE. Hiszen mindig van egy de. A jó könyv egyik ismérve, hogy a gondolatok, miket olvasunk, úgy befészkelik magukat az agyunkba, hogy utólag már nagyon nehéz eldönteni, hogy saját ötlet, vagy olvastuk, esetleg hallottuk. Ráadásul a jó történet újabbak kitalálására, esetleg az eredeti folytatására inspirálhat. Az, aki sokat olvas- már pedig az írók többsége, szerintem ilyen ember- bizonyára kerülhet ilyen helyzetbe. Hányszor halljuk slágereknél, hogy plagizálással vádolják egymást a szerzők, pedig csak túl fülbemászó a dallam, vagy a szöveg egyes része.
Jelen esetben csak akkor tudnám az írónőt elítélni, ha elolvasnám az eredeti történetet és az ő művét. Ha az átemelt sorok ellenére egy egészen más történetet találnék, nem egy egyszerű átdolgozást, számomra nem lenne akkora bűn a részek bemásolása. Szerencse, hogy ennek eldöntésére megvannak a megfelelő szakemberek!

Új hozzászólás hozzáadása