Az Admirális - 2.

 

Yi Sun-shin admirális nevének említésekor szinte lehetetlen, hogy ne jusson az ember eszébe  ez az immár fogalommá vált szó a „teknősbékahajó”.  A gwanghwamun téri szobor előtt is ott áll a híres hajó, a Geokbuksen kicsinyített makettja, amit az egyszerűség kedvéért cikkünkben „Teknősbékának” fogunk hívni.

A Teknősbéka hadihajó volt, és a maga nemében forradalmi tervezésével és megépítésével lehetővé vált, hogy a zseniális stratéga a japánokkal vívott hétéves háborúban egyetlen tengeri csatát sem vesztett el.

MILYEN VOLT A KOR HADIHAJÓJA?

A Teknősbéka az ún. „panokseon –osztályú” hadihajók kategóriába tartozott. E típus fő építőanyaga legtöbbször a vörösfenyő volt, de ácsolták lucfenyőből is.  A hajó hossza 30 és 37 méter közötti volt. Általában három deck-kel (fedélzet) és két árboccal tervezték, az alsó szinten helyezték el az evezősöket, akik kb. nyolcvanan voltak és váltásokban ültek az evezők mögé.

A következő szinten a leírások szerint 18 ágyúállás volt található a megfelelő számú lőrésekkel. Szintén ez a deck adott helyet a felfegyverzett mintegy 50 katonának. A puskapor alkalmazásának technológiája a Ming Kínából már 1373-ban átkerült Koreába, így használata ekkor meglehetősen magas szintű volt.  Az első részben is említettük, hogy abban a korban  a tengeri csaták úgy zajlottak, hogy előbb ütköztették a hajókat, majd ember-ember elleni öldöklő küzdelem  következett.

Yi Sun-shin azonban a puskapor minden előnyét kihasználta és ágyúkkal támadt a könnyű és jóval kisebb japán hajókra. Az akkori ágyúk között voltak mozsárágyúk, valamint négyféle, különböző méretű ágyú, amiket kerekekre szerelt fatalpakon lehetett mozgatni.

Az Admirális Teknősbékájának egyik legszembetűnőbb jellegzetessége a hajóorr volt. Ez leggyakrabban egy vörösfenyőből faragott hatalmas sárkányfej, ritkábban pedig teknősbékafej volt, s főleg az előző már látványban is elég ijesztően hatott.  Hát még amikor a belül elhelyezett kályhaféleségből sötét füst szállt föl, egyenesen kifelé a sárkányfejből… 

De a sárkányfej és a bűzös „lehelete” bizony elsősorban nem riogatásra szolgált, hanem harcra. Mégpedig azért, mert elég nagy volt ahhoz, hogy kiférjen rajta egy ágyúcső, és gyilkos tüzet zúdítson a legközelebb úszó hajókra.  De hogy jutottak ennyire közel? Bizony nem máshogy, mint a sárkány által sűrűn kiokádott sötét füst segítségével, ami betakarta a támadó teknősbékát és így szinte az utolsó pillanatig észrevétlen tudott maradni és lőtávolságba „lopakodva” tüzet tudott nyitni az ellenségre.  (abban az időben ugye, még nem létezett a radar és mindenféle modern bemérő eszköz :-))  

A másik legfeltűnőbb jelenség a hajó jellegzetes „páncélzata” a kiálló hatalmas „tüskékkel”, ami szinte sebezhetetlenné tette a Teknősbékát, de erről később még szó esik.

 

KI TALÁLTA FEL A TEKNŐSBÉKAHAJÓT?

Erre a kérdésre legszívesebben azt a választ szeretnénk hallani – és sokan így is vallják -, hogy az nem volt más, mint YI, ám ez így nem teljesen korrekt. Leletek bizonyítják, hogy a teknősbékahajót már sokkal-sokkal korábban is használták, mégpedig a 9.században a Silla királyság ideje alatt. A leleményes építőmesternek pedig egy Jang Bogo nevű hajóácsot tartják.  Az értékes relikviákat Cheonghaejinnél ( a Wando-nál található hadihajó támaszpont közelében) találták, amik bizonyítják, hogy az akkori harci gályák fedélzetét egy igen szilárd védőburkolattal látták el. Ezek a hajók nemcsak hogy koruk leggyorsabb hadihajó voltak, de igen hatékonynak bizonyultak a kard, az íj és a lándzsa támadások elhárításában.  De találtak leleteket a Koryo királyság korából is (918-1392), és később Taejo és Nagy Sejong király idejéből is már a 14. és 15. századokból.

De ne érezd magadat egy kicsit sem csalódottnak, hiszen az Imjin háborúban ( a japánok elleni hétéves háború koreai neve) használt Teknősbékákat abban a formában valóban YI Sun-shin admirális tökéletesítette olyanná, ahogyan ma is láthatjuk a legtöbbször életnagyságban megépített maketteken.  

 

TÉNYLEG EZ VOLT A VILÁG ELSŐ PÁNCÉLHAJÓJA?

Nos, erre a kérdésre is a legkedvesebben hangzó szó az „igen” lenne, ám ez sem teljesen egyértelmű.  Sőt! Az 1880-as években merült fel ez a probléma, és tulajdonképpen azóta is megoldatlan, többek közt azért is, mert maga a „páncélhajó” pontos fogalma körül is vannak vitatott pontok a hadtörténészek és hadmérnökök között. Az Imjin háborúból fennmaradt japán haditudósítási dokumentumok jelentős része arról számol be, hogy  „a Joseon olyan hajókkal bír, amit vaspáncélzat fed, amit ágyúinkkal képtelen vagyunk feltörni”.  Egy Homer Hulbert nevű amerikai misszionárius a Harper’s Magazin 1899-es számában úgy írja le a hajó fedelét, mint „teknőspáncélt”, amit „vaslemezek egyberakásával és vastüskék beillesztésével építettek meg a koreaiak”.  Még a tekintélyes Britannica Encyklopedia is ezt írja 1929-ben: „A koreai teknősbéka-hajó a világ első páncélhajója”.  

    

Azonban semmilyen Joseon-korból származó dokumentumban, sem magának Yi admirálisnak a hadi feljegyzéseiben nem történik említés valamiféle egybefüggő hajópáncélzatról. Sokkal valószínűbb – és a korabeli eredeti koreai dokumentumok is halványan erről tanúskodnak -, hogy ez a „páncélzat erősen megedzett, jól kezelt, szorosan összeillesztett vastag falemezekből állt, amelyet a rájuk szegezett vékony fémlapok és a szorosan beékelt, valóban vasból készült tüskék képeztek. Egy valódi páncélzat nehezen mozgathatóvá és alig manőverezhetővé tette volna a hajót, hiszen akár 80 evezős egyszerre kifejtett ereje is kevés lett volna ehhez.  Ennyi ember viszont egyszerre nem is fért hozzá az evezőlapátokhoz.

Mindez azonban mit sem számít, mikor a következőket olvashatjuk az Admirális hadinaplójában:     

„Felség! A teknősbéka hajóval támadtunk először,aztán bevetettük a többi a panokseont is. Szűnni nem akaró ágyútűz alá vettük az ellenség hajóit, amikor a vasgolyók elfogytak, kőgolyókat lőttünk, és vashegyű íjjal támadtunk. Nehezebb, nagyobb hajóink elroncsolták a japánok kis dereglyéit, amivel aztán a harci szellemüket is szétzúztuk. A tengeri csata ezzel a hajóval nem volt nehéz küzdelem. Felség! Felséged és a Joseon győzedelmeskedett!”

Ez a kép 2015. április 28-án készült Szöulban a Belváros szívében csörgedező Chonggycheon patak partján a YI Sun-shin admirális születésnapjának tiszteletére rendezett ünnepségen. A gyerekek pedig vízre bocsátottak egy makettet. Ez a makett a híres-nevezetes Teknősbékahajó volt… 

Forrás: Encyklopedia Britannica, Navy Memories.com

// 2016. január 17 //  

 

Szerző:

Érzéki Korea

Szavazás

Láttad már a "Roaring Currents" (Admirális)c. filmet?

Igen (7)
88%

Nem (1)
13%

Összes szavazat: 8