Ahol még vannak kegyvesztett 'királyok és királynők'

Talán sokan gondoljátok úgy, hogy a koreai filmek és sorozatok nagy szabadságot élveznek, bátran találnak ki elég kemény és vad történeteket, amikor politikáról és annak kisebb-nagyobb piszkos ügyeiről beszélnek. Pedig a valóság sokszor még ennél is jóval durvább.

Mióta Dél-Korea 1948. augusztus 15-én a demokrácia útjára lépett, nem kevesebb, mint nyolc elnök végezte dicstelenül, mert csalódást okozott népének. Habár a Koreában bevezetett elnöki rendszer parlamenti demokráciára épül, ez elnöknek olyan tekintélye van, azaz kell, hogy legyen, mint a régi korok királyainak. S csakúgy, mint pl. a Csoszonban, ma is bebukhat egy „király”. És be is bukik. Aki egyszer a politikában kiesik a pikszisből, az elásta magát örökre. Mert Dél-Korea nem következmények nélküli ország.

És most nagyon úgy néz, ki, hogy az első női elnök képe is felkerül a dicstelen „királyok” tablójára. Kik és miért is szerepelnek ezen a tablón?

Syngman Rhee (elnök: 1945 augusztus 15 – 1960. április 26.)

Ezt a sort mindjárt a Koreai Köztársaság első elnöke, Syngman Rhee nyitja. 1960-ban mondatták le, méghozzá rendszeres országos tüntetések nyomán, amelyek azért robbantak ki, mert súlyos csalást véltek felfedezni az 1960. márciusi választások során. A népharag akkor ért a tetőpontjára, amikor egy tiltakozó diák egy rendőrségi könnygáz robbantás áldozataként életét veszítette Mansanban 1960. április 14-én. Lemondatása után Rhee-t Hawai szigetére száműzték, ahol 1965-ben halt meg.

Park Chung-hee (elnök: 1963. december 17 – 1979.október 26.)

Park Chung-hee a jelenleg felfüggesztés alatt álló Park Geun-hye elnök-asszony édesapja volt.  1961. május 19-én akkori tábornokként katonai puccsal került be a legfelsőbb hatalomba, ahonnan azonnal irányítani kezdte a regnáló elnököt. Ez után 1963. december 17-én ő lett az ország elnöke. Hivatali idejét az ország hihetetlen gazdasági fellendülése éppúgy jellemzi, mint a diktátori, vaskezű uralkodás. Önkényesen megváltoztatta az ország addigi alkotmányát, aminek következtében a három legfontosabb hatalmi ág egyedül az ő kezébe került.  Önkényuralma óriási ellenállást váltott ki, de a megmozdulásokat csírájában, brutális módon fojtotta le katonai erővel, és politikai ellenzők, aktivisták és diákok százait tartóztatták le, kínozták, vagy ölték meg. Feleségét, Yuk Young-soo-t egy Japánban született észak-koreai aktivista 1974. augusztus 15-én meggyilkolta, az ő életét pedig a saját kémelhárítási főnöke oltotta ki 1979.október 26-án.

A fiatal Park Geun-hye és "mentora", Choi Tae-min

Bizonyítást nyert, hogy az elhárítás vezetője előzetesen figyelmeztette Park elnököt, hogy lánya - Park Geun-hye – helyteleníthető kapcsolatot ápol egy ismert, ám kétes szekta lelkipásztorával, Choi Tae-minnel, de az elnök erre a figyelmeztetésre fütyült. ( Az illető egyébként Choi Soon-silnek az édesapja, aki barátnője és bizalmasa volt Geun-hyenek, s akinek illetéktelen befolyása miatt a jelenlegi botrány 2016. októberében kitört).  

Chun Doo-hwan (elnök:1980.szeptember 1 – 1988. február 24.)

Park Chung-hee meggyilkolása után az akkori miniszterelnök lett az ország első megbízott elnöke, ám még egy évig sem volt hivatalban, amikor egy újabb katonai államcsínyt hajtottak végre az akkori katonai tábornok irányításával. A hatalmat a volt tábornok, Chun Doo-hwan ragadta magához 1979. december 12-én.

A Gwangju-i lázadás

A Chun-rezsim brutális önkényuralma hatalmas és erőszakos felkelést robbantott ki 1980.májusában Gwangjuban, amit a katonai diktátor kegyetlen módon vérbe fojtott. Bűneinek lajstromát hatalmas, illegális szerencsejátékokból eredeztethető pénzek bezsebelése is gyarapította. Más szóval: fekete pénzekkel korrumpálták.

Aztán óriási társadalmi nyomás hatása alatt megígérte, hogy lehetővé teszi az új elnök demokratikus úton történő megválasztását.    

Roh Tae-woo (elnök: 1988.február 25 – 1993. február 24.)

Így esett, hogy  Roh Tae- woo lett Dél-Korea első, valóban demokratikusan megválasztott elnöke 1988 februárjában. Elnöksége alatt az ország ismét óriási gazdasági fellendülésen ment át, és a javára írható az 1988-as Szöuli Olimpiai Játékok sikere is. Viszont szintén az ő nevéhez fűződik az is, hogy kíméletlenül eltüntette politikai ellenfeleit, sőt súlyos korrupciós ügyei is napvilágra kerültek, vagyis ebből a szempontból kicsit sem volt különb, mint katonai diktátorból lett elődei.

Mind Chunt, mind pedig Roh-t bíróság elé állították, ahol a vád korrupció, zendülés és nemzetárulás volt. Mindkettejüket életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. 

Kim Young-sam (elnök: 1993.február 25 – 1998. február 24.)

Kim Young-sam úgy került hatalomba, hogy választási ígéretében az eddigi leghevesebb korrupció-ellenes harcot hirdette meg. Két elődjét is pont e vádak alatt ítélték el az ő elnöklése alatt. Szorgalmazta, hogy az ország pénzügyi tranzakciós ügyletei legyenek teljesen és mindenki számára átláthatóak , s ebben kezdetben sikereket is ért el.  Ám intézkedéseit hamarosan beárnyékolta a piszkos ügyek egész sora, amibe saját fia és közvetlen bizalmasai bonyolódtak.    

Szintén az ő idejében kerültek reflektorfénybe azok a korántsem mindig tiszta kapcsolatok, amik az üzleti körök és a politikai hatalom között szövődtek.

A Hanbo Acélművek

A  híres Hanbo Acélművek 1997-ben bekövetkezett becsődölése számtalan, nevesebbnél nevesebb cégnél dominó-szerű csődhullámot idézett elő, amelynek akkor áldozatul esett pl. a Kia Motors, valamint az építőipari óriás, a Hansin vállalat is. Ezeknek, a Dél-Korea gazdasági motorját üzemeltető nagyvállatoknak a csődje óriási károkat okozott az ország pénzügyi életében, és szinte halálos csapást mért annak valutatartalékaira. Ekkor esett meg, hogy korábban soha nem látott összegű pénzügyi segélyt (hitelt) kellett kérni Koreának az IMF-től, ami 58 milliárd USD-re rúgott.  

Kim regnálására további árnyékot vetett egy súlyos befolyásolási-ügy is, amibe saját fia keveredett. Lemondatták és nyilvános bocsánatkérésre szólították fel, melynek során be kellett ismernie szégyenét és alkalmatlanságát.  

Kim Dae-jung (elnök: 1998. február 25 -2003. február 24.)

Kim Dae-jung elnök volt az első dél-koreai, akit 2000-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki, mégpedig a két Korea közötti kapcsolat javítása érdekében tett erőfeszítéseiért. Úgy nevezett „Sunshine politikája” nagy elismerést vívott ki világszerte. Ám ő sem maradt tisztakezű elnök, mert mandátumának végéhez közeledve korrupciós ügyletekbe bonyolódott két fiával egyetemben. A nép nyilvános megkövetése után lemondott, majd teljesen eltűnt a politikai és gazdasági életből.

 

Roh Moo-hyun (elnök: 2003.február 25 – 2008.február 24.)

Roh Moo-hyun elnök nevéhez köthető az, hogy Dél-Koreában véget vetett az önkényuralom addigi gyakorlatának, mondhatni, demokratikus alapokon vezette az országot. Hiába azonban a korábbi dicsőség, az ő fejére is bőséges sár hullott, mert csakúgy, mint elődei, ő sem volt mentes a vesztegetési botrányoktól. Súlyosbította a helyzetet, hogy bátyja és milliárdos barátai befolyása alá került, amely gyakorlatilag a nemzetárulás fogalmával volt egyenlő az akkorra immáron demokratizálódott Dél-Koreában.  

Az ügyészség vadászkopó módjára még a lemondása után is folytatta ellene a nyomozást. A rendszeressé váló házkutatások fokozódó nyomása és az állandó bírálatok megtették a „hatást”, 2009 május 23-án boghwai házának közelében egy szikláról leugorva megölte magát.  

 

Lee Myung- bak (elnök: 2008.február 25 – 2013. február 24.)

A most felfüggesztett Park elnök-asszony közvetlen elődjéről, Lee elnökről meg az derült ki, hogy már a megválasztása előtt is csalási botrányok garmadájában volt benne. Súlyosbította a helyzetet az akkoriban nagy port felkavaró amerikai marhahús-botrány. Amerikai nyomásra ugyanis hatalmas mennyiségű, egészségre káros marhahúst importáltak az országba. Az ügyészi nyomozást ő sem kerülhette el, és természetesen vele együtt buktak bizalmasai, közeli barátai és bátyja is.   

A 2013. február 25-én hivatalba lépő Park Geun-hye a demokratikus Korea első női elnöke. Jelenleg hivatalából felfüggesztve várja, hogy az Alkotmánybíróság az ügyészség és a védelem által benyújtott bizonyítékok alapján miként ítél majd ügyében. Mennie kell, vagy maradhat? Egy decemberi bocsánatkérés után minden ellene felhozott vádat cáfolt rádióbeszédében, bűnösségét nem ismeri el, az alkotmánybírósági meghallgatásokra nem megy el, az ügyészeket pedig biztonsági okokra hivatkozva nem engedi be az elnöki palotába. Egyelőre továbbra is a híres Kék ház falai közé rejtőzködve vár, miközben október óta minden szombaton tömegek demonstrálnak és követelik távozását. Vajon mikor és hogyan kényszerül elbúcsúzni attól a háztól, amelynek falai közt született, nevelkedett, édesanyja meggyilkolása után „first ladyskedett”, majd pedig legutóbb közel négy évig „uralkodott”?  
 
// 2017. február 24. //    
 
Forrás: The KoreaTimes

+ egy fő...

2017. március 10-én az Alkotmánybíróság menesztette hivatalóból

Szerző:

Érzéki Korea

Téma: Ahol még meg lehet bukni

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása