Train to Busan

No, ez aztán az érdekesség és ritkaság! Zombi-filmet ugyanis eddig nemigen gyártottak Koreában, no most már ilyenünk is van!

Ebből ki lehet találni, hogy a sokáig abszolút éllovas film a másik két helyezettel ellentétben nem megtörtént eseményt dolgoz fel.

Viszont van benne egy hátborzongató, valóságos helyszín, a koreaiak büszkesége, a KTX, a szuperexpressz, ami alig egy óra alatt röpíti el az embert a fővárosból Busanba.

A film nemzetközi bemutatója idén májusban már Cannes-ban megvolt, de hazai műsorra tűzése óta (július 20.) csak úgy özönlöttek (özönlenek ma is) a nézők, hogy lássák, amit rémálmaikban talán mégsem annyira szeretnének látni…

A sztori egy abszolút átlagos szöuli férfi mindennapos életével indul. Seok-wo (Gon Yo alakításában) tipikus eset. Megrögzött munkamániás, emiatt elvált, anyjával és 9 éves kislányával él, de alig látja őket, még arra sem emlékszik, hogy mit vett a kislánynak Gyereknapra, mert még egyszer megveszi neki ugyanazt a játékot a születésnapjára is. S aztán egy napon úgy dönt, teljesíti Soo-Ahn kívánságát, aki szeretné látni Busanban lakó édesanyját. A KTX gyors, kényelmes, mi baj történhet?

De mégis történik. És innentől a néző fészkelődni kezd: az utolsó pillanatban felugrik a vonatra egy fiatal lány, akin látszik, hogy nagyon nincs jól. Aztán amikor hirtelen rátámad az egyik kalauzra, akkor elszabadul a pokol, abból is élettelen szemű, vad gyilkológép lesz, és a szupervonat egy csapásra a végzet rohanó purgatóriumává válik.

Izgalmas, hátborzongató, csak erős idegzetűeknek való film ez. Tele van látványos elemekkel és ráadásul a színészi játék is kiváló. A vonat utasai között találhatjuk pl. Korea egyik legnagyobb színészórását MA Dong-seok-ot, akinek hiába olyan jellegzetes az arca, mégis úgy játszik vele, mint egy kaméleon a szemeivel, attól függ, mit kíván a rendező.

Megszámlálhatatlan mozifilmben láthattuk, pl. a „Deep Trap”-ben, ahol ő a megtestesült gonosz. Igaz, sorozatokban nemigen vállalt szerepeket, de most mégis benevezett egyre és állíthatom, hogy a „38 Task Force” azért olyan sikeres, mert MA művész úr viszi a hátán, ahol egy eleinte tutyi-mutyi, ám később keménnyé váló adóbehajtót alakít, s közben végig őrzi becsületességét.

S hogy az allegórikus elemekkel is bőven kiegészített filmről vajon megkönnyebbülten távozunk-e, avagy óvatosan, kicsit borsódzó háttal tekintgetünk körbe, valami kidülledt ütőerű alakot vizionálva? Nos, ennek eldöntéséhez meg kell nézni YEON Sang-ho rendező filmjét a „Train to Busan”-t. És ha úgy hozza az élet, üljünk csak fel egészen nyugodtan a KTX-re! -_^